Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 182-185. (Budapest, 2003)
KÖZLEMÉNYEK - COMMUNICATIONS - PÁSZTOR Emil: Miskolczy Dezső, a modern magyar neurológia alapjainak megteremtője
A kolozsvári magyar Bolyai Egyetem meg tudta őrizni önállóságát 1959-ig, miután a románnal összeolvadva Babes-Bolyai Egyetemmé vált. A magyar nyelvű oktatás megmaradt, de lehetőségei egyre szűkültek. A nehéz években a napnál fényesebben nyilvánult meg Miskolczy rektor bölcsessége és hazaszeretete. Humánus gondolkodását tanúsítja, hogy amikor az egyetemi oktatás 1944 végén megindult és román diákok is jelentkeztek felvételre, javasolta, hogy szervezzék meg a román nyelvű oktatást. A Miskolczy rektor vezette Egyetemi Tanács intézkedéseinek köszönhető, hogy Erdélyben a magyar nyelvű egyetemi oktatás elég hamar újra indulhatott, bármilyen nehéz körülmények között is, és később is életben tarthatóvá vált. Az oktatás folyamatossága érdekében az Egyetemi Tanács kemény harcokat folytatott, hogy az 1944ben elmenekült, ám demokratikus érzésű oktatók visszakerülhessenek a katedrákra. Az 1944-1945-ös tanévben, amikor teljes politikai fordulat állt be, és a román közigazgatás újra hatalomra jutott, mégis 375 hallgató szerzett diplomát a kolozsvári magyar egyetemen. Ma visszagondolva az akkor történtekre, nem tudunk elég hálásak lenni Miskolczy Dezső professzornak tetteiért, intézkedéseiért, amelyekkel a romániai magyar értelmiség neveléséért, az erdélyi magyarság életben maradásáért harcolt a különösen nehéz megpróbáltatások éveiben. Tudományszervezői tevékenysége A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter gróf dr. Klebelsberg Kúnó (1875-1932) fontosnak tartotta a szegedi Ferenc József Tudományegyetem fejlesztését, és általában személyes ügyének tartotta az egyetemi tanárok kinevezését. Ezzel kapcsolatos álláspontját 1928-ban egy szegedi beszédében fejtette ki a miniszter: „..veszve van az a nemzet, amely a legfontosabb pozícióba nem tud azok betöltésére legmegfelelőbb embereket állítani". Csak példának említem, hogy amikor az elméleti fizika tanszékére Bay Zoltánt (1900-1992) akarta kinevezni, a miniszter személyesen utazott Németországba és az ottani fizikusok ajánlására nevezte ki a 30 éves Bayt, a szegedi tanári kar javaslata és akarata ellenére. Ugyanezen évben, 1930. augusztus 12-én történt egy másik fiatal tehetség, a 36 éves Miskolczy Dezső kinevezése az egyetem orvoskarának Ideg- és Elmeklinikája élére nyilvános rendkívüli tanárként. Rendes tanárrá 1935-ben nevezték ki. Intézetvezetőként a klinikai betegellátás mellé megszervezte a szövettani kutató laboratóriumot, amelyet biokémiai kutatások lehetőségével is kibővített. Miskolczy professzor meglátta a biokémia egyre erőteljesebb jövőbeli szerepét, bár az még nagyon messze volt a molekuláris genetika és a génsebészet lehetőségétől. Nyilvánvalóan, az ugyanazon egyetemen működő, akkor még a Nobel-díj előtt álló, Szent-Györgyi Albert közelléte és munkássága a biokémiai kutatások jelentőségét általánosságban is megnövelte. A szegedi egyetem abban az időben nagy orvos egyéniségek "találkozási helye" volt: Rusznyák István (1889-1974) belgyógyász, Vidakovits Kamilló sebész, Issekutz Béla (1886-1979) gyógyszertanász, Baló József (18951979) korboncnok, többségük 1945 után a budapesti orvosegyetem tanára lett. Amit Miskolczy professzor tíz éves szegedi munkássága alatt a klinikai és kutatói sikerek ellenére nem tudott valósítani, az egy korszerű ideg- elmeklinika épület felépítése volt, amelynek pedig már a tervrajzát is kidolgozta.
