Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 182-185. (Budapest, 2003)

KÖZLEMÉNYEK - COMMUNICATIONS - PÁSZTOR Emil: Miskolczy Dezső, a modern magyar neurológia alapjainak megteremtője

A Schaffer-iskolának, így Miskolczy klinikai és agyszövettani munkásságának jelentős területe volt a heredodegeneratív betegségek kutatása. Fontos elvi megállapítása, hogy ezen öröklődő betegségek megjelenésében a meglévő prediszpozíciót a külső feltételek aktiválják, ezért azoknak fontos szerepe van a betegség kialakulásában. Tanulmányokat ír a különböző lipoidosisokról, foglalkozik a Niemann-Pick, a Tay-Sachs-Schaffer és a HandSchüller-Christian betegséggel. E témakörnek mintegy összefoglaló tanulmánya, amelyet munkatársaival együtt 1960-ban Marosvásárhelyt románul jelentetett meg: Date clinice, histopatologice si biochimice asupra lipoidoselor cerebrale. Itt jegyzem meg, hogy Miskolczy professzor legtöbb dolgozata olyan jelentős és értékes volt, hogy azok a magyaron kívül nívós német folyóiratokban, erdélyi tartózkodása alatt magyarul, németül és románul is megjelentek. Az alkattan és az öröklődés témaköréből tudományos ismeretterjesztő közleményt is írt „Az átöröklés és nevelés" címmel (1933-ban), de a probléma jóval később is foglalkoztatta: "Tehetség és agyvelő" c dolgozata 1957-ben jelent meg. Szegedi egyetemi tanársága alatt folytatta agyszövettani kutatásait, amelyekben jelentős az öregkor agyi elváltozásainak vizsgálata, valamint a kisagy finomabb szerkezetének további kísérletes kutatása. Az agybetegségek és a konstitúció tanulmányozásával együtt az elmebetegségek organikus alapjainak vizsgálatára sok időt és energiát fordított. Egymás után jelennek meg olyan dolgozatai, mint: „A schizophrenia kórszövettanáról", „Családi kézközépcsont-rövidülés és elmezavar", „A schizophrenia tüneteinak anatómiai alapja", „Az elmebetegségek kezdeti tünetei", „Über Frühsymptome der Schizophrenie". A jelentősebb német nyelvű közlemények az 1933-1937 között jelentek meg, de a schizophrenia mai modern neurobiológiai kutatása is számon tartja a Miskolczy által leírt humán neoformatiok histológiai eltéréseit. Ugyanakkor már a kolozsvári és marosvásárhelyi periódusra esik az endokrinológiai betegségek iránti érdeklődése: „A bőrfestenyzettség zavara és a hypophysis-daganat" (amely a bécsi Zeitschrift der Nervenheilkunde, 1. (1948) 415. is megjelent), „A növés zavarai", „A hypophysis betegségei", „A hypothalamus kórtana". Nemzetközileg is nagy feltűnést keltettek a szúnyogencephalitisre és a kísérletes allergiás encephalitisre vonatkozó munkái. A szúnyogencephalitises betegekben a klinikai tünettan pontos ismertetése mellett a meghalt betegek agyának részletes szövettani feldolgozása igazolta a panencephalitishez hasonló agyszöveti károsodásokat. Virológiái vizsgálatokat is végeztek. Ezekkel a munkákkal a szúnyogencephalitis kórképének és patológiájának első részletes leírói lettek. Talán az encephalitissel való foglalkozás indította el a nyúlon végzett kísérletes allergiás encephalitis kutatást, amely már erdélyi munkásságának utolsó éveire esett, és amely az allergia-immunológia irányába vitte a kutató elmét. Ez is azt igazolja, hogy Miskolczy professzor mennyire a kutatások élvonalában tevékenykedett és mennyire tisztán látta az idegtudományok fejlődésének irányait. Szegedi munkássága idején Schaffer mellett társszerkesztője lett a Hirnpathologische Beiträge című kiadványsorozatnak, amely az Agyszövettani Intézet idegennyelvű tanulmányait foglalta össze. Ennek utolsó, 19. kötetét már Schaffer halála után Miskolczy és Sántha szerkesztette. Miskolczy professzor korszerű neurológiai szemléletét igazolta az idegsebészet iránti állandó érdeklődése is. Az 1930-40-es években az antibiotikumok és egyéb modern gyógyszerek hiánya, valamint az immunológia és genetika fejletlensége miatt a neurológiának