Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 178-181. (Budapest, 2002)
TANULMÁNYOK - ARTICLES - Kóczián Mária - Kölnéi Lívia: A homeopátiás gyógyítás története Magyarországon
1879 között három száma látott napvilágot. Közben még két, rövidéletű folyóirat szerkesztésével is megpróbálkozott: az Életmentés és Egészség 1875-ben egy számot, az Élet. Népszerű egészségtani, életbuvárlati és társadalmi közlöny c. folyóirata 1879-ben szintén egy számot ért meg. 1881-ben ismét új folyóirat indításával kísérletezett, de az Erőművi Gyógykezelés és Egészségi Útmutatóból is csak egy szám látott napvilágot. A Nyíregyházán 1 8741875-ben megjelenő Természet-Gyógyász. Az ésszerű élet- és gyógymód közlönye c. folyóirat - amelyet Ungerleider Jónás szerkesztett - ugyancsak közölt cikkeket a homeopátia témaköréből. 1895-ben tudományosabb igényű havilap látott napvilágot, A Homeopátia Szakközlönye, amely 1899-ben szűnt meg. (Az utolsó évben A Biológiai Gyógyítástan Szakközlönye címmel jelent meg.) Ez utóbbi szellemiségét Bakody, Balogh és Szontagh határozták meg. Az első évfolyam számaiban több cikket szenteltek az akkoriban diadalútjára induló szérumterápiával (a diftéria elleni oltással) kapcsolatos nézeteiknek. Felhívták a figyelmet a „gyógysavó" alkalmazásának veszélyeire. Bizonyították, hogy míg Bókay János egyetemi tanár kísérletei során a halálozási arány huszonnégy százalék volt, ezzel szemben a diftéria homeopátiás kezelése, amit ők már több mint húsz éve alkalmaztak, legfeljebb nyolc százalékos halálozással járt. Beszámoltak arról, hogy néhány évvel azelőtt, egy nagyobb diftériajárvány idején az egylet kérvényt nyújtott be a belügyminiszterhez, engedélyezze a homeopatáknak módszerük prioritásának bizonyítását a szokásos gyógymóddal (ecsetelés, égetés, lepedék leválasztása) szemben. A kérelmet elutasították. A Homeopátia Szakközlönye tematikájának másik jellegzetessége, hogy Bakody elméleti munkásságának középpontjába került a „biológiai orvoslás", mint a homeopátia továbbfejlesztett változata. Ezt a megváltozott tudományos irányvonalat jelzi a folyóirat címének megváltoztatása is: A Biológiai Gyógyítástan Szakközlönye. Bakody megpróbálta a századvég tudományos fejlődéséhez igazítani a homeopátiát, egyszersmind elmosni a határvonalakat allopátia és homeopátia között egy új, szintézis útján létrejövő gyógyítási módszer érdekében. Törekvései nagyobb visszhangra találtak a külföldi orvosok körében, mint idehaza. //. Nagy homeopata orvosok a 19. század második felében A homeopátia történetére a 19. század második felében öt orvosegyéniség gyakorolt döntő befolyást. Argenti Döme (1809-1893) görög kereskedőcsalád fia, élete nagy részét Vácott töltötte. A város díszpolgárává választották. Életkora szerint az első nemzedékhez tartozott, de munkássága inkább a század második felére esett. 1836-ban lett orvos, és Hahnemann írásainak hatására vált homeopatává. A „hasonszenvészet" ügyét 1847-ben megjelent, később bővített és nyolc kiadást megért összefoglaló müvével, valamint megbízható orvosi tevékenységével szolgálta, amely a legtekintélyesebb homeopaták sorába emelte. Betöltötte az egylet elnöki és a Hasonszenvi Lapok főszerkesztői posztját is. Bakody Tivadar (1825-1911) Bakody József fia, a homeopátiás mozgalom legerőteljesebb egyénisége volt. Apja korai halála után először bölcsészetet tanult. Részt vett a szabadságharcban, ezért külföldre kényszerült. Bécsben szerzett orvosi diplomát és
