Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 178-181. (Budapest, 2002)
TANULMÁNYOK - ARTICLES - Kóczián Mária - Kölnéi Lívia: A homeopátiás gyógyítás története Magyarországon
Lembergben telepedett le, ahol apósa, G.A. Schreter képezte homeopatává. 1861-ben viszszatelepült Magyarországra, ahol apja orvosi hagyatékát is újraértékelte. A Magyar Hasonszenvi Orvosegylet létrejöttében és irányításában nagy szerepet vállalt. Az 1866-ban megalakított Bethesda Kórház az ö kezdeményezésére és anyagi segítségével jött létre. Ennek 1886-ig ő volt első főorvosa. 1873-tól 1904-ig egyetemi tanárként oktatta a homeopátiát. 1874-1900 között a Szí. Rókus Kórház (majd Szt. István Kórház) homeopátiás osztályának főorvosi tisztét töltötte be. A Hasonszenvi Lapokat 1873 és 1875 között, A Homeopátia Szakközlönyét 1895 és 1899 között szerkesztette. Ö volt az egylet utolsó elnöke. Energikus, uralkodni vágyó természete egyszerre volt hajtómotorja és gátja a homeopátia ügyének. Kollégái tisztelték, ugyanakkor nehezen viselték ellentmondást nem tűrő egyéniségét. Az 1870-es évek elején pl. nyílt nézeteltérése támadt Péczely Ignáccal, az íriszdiagnosztika felfedezőjével. Személyes ellenségeskedésük megrendítette a Hasonszenvi Orvosegylet viszonylagos szellemi egységét is. Munkatársai később azt is a szemére vetették, hogy tekintélyféltésből nem igyekezett betöltetni a Hausmann halálával megüresedett tanszékvezetői állást, ehelyett beolvasztotta azt saját tanszékébe - így a homeopátia egy fontos hídfőállását veszítette el az egyetemen. A német anyanyelvű Hausmann Ferenc (1811-1876) Horatitzban, egy német-cseh határmenti faluban született. Több európai egyetemen tanult, homeopátiás tanulmányait Bécsben folytatta. 1841-ben dr. Lederer, ismert bécsi homeopata mellett dolgozott, ő ajánlotta Károlyi György gróf háziorvosának, így költözött Pestre. 1844-től Batthyány Lajos háziorvosa volt, emellett kiterjedt praxissal rendelkezett, közkedvelt orvos hírében állt. Nagy szerepet játszott az egylet létrehozásában, 1870-től az Elisabethinum igazgató főorvosa volt, közben 1871-76 között az egyik egyetemi tanszék élén állt. A magyarországi homeopata orvosok közül ő adott legnagyobb teret a laboratóriumi kutatásoknak. Allatboncolás során megsebezte magát, vérmérgezésben halt meg. Szontagh Ábrahám (1830-1902) német eredetű, de régóta Magyarországon élő nemesi családból származott. 1856-ban, Bécsben szerzett orvosi diplomát, majd szülészmesteri és sebészdoktori oklevelet is. Pozsonyban kezdte orvosi pályafutását, ahol több ismert család mellett fölvállalta a szegények gyógyítását is. 1861-től Pesten élt, a Hasonszenvi Orvosegylet titkára, a homeopátia ügyének szerény és fáradhatatlan képviselője lett. 1874től másodmagával vezette a pesti ingyenes homeopátiás rendelőt. A Tornaegylet alapító tagja, a tátravidéki nyaralóhelyek népszerűsítője volt. Almási Balogh Tihamér (1838-1907), Almási Balogh Pál fia. Először az írói pálya vonzotta, majd Pesten elvégezte az orvosi egyetemet. Apja nyomdokain haladva vált homeopatává. Aradon városi, majd megyei főorvosként praktizált. 1870-ben költözött Pestre. Elméleti és gyakorlati munkássága révén a homeopátiás mozgalom egyik legtevékenyebb tagja volt. Az öt vezéregyéniség mellett érdemes még megemlítenünk Péczely Ignácot (1826-1907 után) különleges tudományos életútja miatt. 1862-ben Egervárott (Vas megye) laikus homeopataként kezdte pályafutását. Vadászat során, egy megsebesített bagoly szemében vette észre az irisz elváltozásait, amelyek később további kutatásokra ösztönözték. Embereken is megfigyelte, hogy sérülések és betegségek hatására a szivárványhártyán maradandó elváltozások keletkeznek. Eire alapozva dolgozta ki íriszdiagnosztikái rendszerét. Közben a
