Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 178-181. (Budapest, 2002)
TANULMÁNYOK - ARTICLES - Kóczián Mária - Kölnéi Lívia: A homeopátiás gyógyítás története Magyarországon
Ugyanebben az évben - saját gyógyszerkísérletei következtében - meghalt a hasonszenvi orvoslás egyik legnagyobb tekintélye, Bakody József. Az 1840-es évek közepén felmerült az igény, hogy a homeopátia kapjon társadalmi súlyának megfelelő teret a felsőoktatásban. 1844-ben országgyűlési indítványt fogalmaztak a hasonszenvészet egyetemi oktatásáért, tanszék alapításáért. A felső táblán elfogadták az indítványt. Ez ígéretet jelentett homeopátiás tanszék alapítására a pesti egyetem orvosi karán, konkrét határidő nélkül. Ivanovich az egyetemi vezetéshez folyamodott, hogy a homeopátia tanáraként oktathasson. Kérelmét elutasították. Az ügyében felszólaló főorvosok véleményéből kitűnik, hogy az ellenzők mellett szimpatizánsai is akadtak az új gyógymódnak az egyetemen. Valószínűleg ennek köszönhető az a pozitív ajánlás, amelyet 1848-ban az orvosi kar adott a minisztériumnak a homeopátia egyetemi oktatásával és a majdani közkórházban kialakítandó homeopátiás osztállyal kapcsolatban. A társadalmi igényekkel szembesülve a homeopata orvosok felismerték, hogy érdekeiket hathatósabban képviselhetik, ha egyesületbe tömörülnek. Attomyr József az 1840-es évek elején már kezdeményezte egyesület létrehozását, de néhány homeopata vonakodása ezt meghiúsította. Rosenberg sejteti, hogy a homeopata orvosok társaságán belül volt némi ellentét, ami pl. abban nyilvánult meg, hogy Almási Balogh Pál és Müller Sámuel vonakodtak belépni az egyesületbe, nem tartották még alkalmasnak az időt a nyilvánosság elé lépésre. Velük szemben az ellentétes pólust Attomyr és Rosenberg képviselték. 1845-re azonban az orvosok egy csoportja (Attomyr, Bakody, Hausmann, Ivanovich, Mayer, Rosenberg) elérkezettnek látta az időt az egyesület alapításra, ezért áprilisban, a magyar újságokban felhívást tett közzé: minden homeopata orvost és homeopátiát kedvelő laikust hívtak augusztus 10-ére Pestre, közös tanácskozásra. Az egyesületi szabályzattal kapcsolatos javaslataikat írásban Bakody Józsefhez kellett eljuttatniuk. Nem áll rendelkezésünkre több adat arról, vajon milyen szervezettségi fokig jutott el az egyesület a következő két évben. Bakody József 1845 végén meghalt, és az 1848-as forradalmat megelőző politikai helyzet sem kedvezett a polgári tömörüléseknek. 4. A 19. század első felének nagy homeopata orvosegyéniségei Az eddigi összefoglalásból is kitűnik, hogy a homeopátiás mozgalom alakulását - a gátló vagy segítő külső társadalmi hatásokon kívül - azoknak a nagy orvos-egyéniségeknek a tettei alakították leginkább, akik nem csupán gyakorolták ezt az új gyógyító módszert, hanem kiálltak annak társadalmi elismertetéséért is. Érdemes megemlítenünk a 19. század első felének néhány kiemelkedő homeopata egyéniségét. Az első, úttörő nemzedékből nagy tekintélye volt Forgó Györgynek (1787-1835). 1820ban, már gyakorló orvosként tért át a homeopátiára. Elősegítette az Organon magyar fordításának létrejöttét, és véleményét a hivatalos orvosi szervek is figyelembe vették a kolerajárvány elleni védekezés kapcsán. Kortársa, Bakody József ( 1795-1845) élete nagy részét Győrben töltötte, itt érte el legnagyobb orvosi sikereit az 1831-32-es kolerajárvány betegeinek gyógyításával. Önmagát kétszer gyógyította ki homeopátiás módszerrel a kolerából. Nem csupán Hahnemann útmutatásait követte, hanem a betegeket egyéniségükre szabott szerekkel is kezelte.
