Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 178-181. (Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK - ARTICLES - Győry Hedvig: Medicina theoretica Aegyptiorum

pyaemia, toxaemia) és rosszindulatú betegségek terjedéséről vallanak. Gyógyításuk a máshol is megszokott módszerekkel történik. A kezelés hatékonyságát pedig az előírások régisége garantálja - a hajdani fáraó bénult lábait papok és orvosok segítségével tették újra mozgásképessé. Mivel anatómiai rendszerükben (Eb 856h) az élet leheletének távozását, a HAtj működésének leállását először a láb bénulása jelzi, ezzel a kezeléssel lényegében az élet fenntartását segítették elő. Minthogy az Óbirodalom korában Anubisz nemcsak a balzsamozás, hanem a halottak istene is volt, érthető, hogy a vérkeringés központja és az isten személye egymáshoz kapcsolódott/

3 A kapcsolat későbbi megszűnte Ozirisz halotti isten szerepének előtérbe kerülésével magyarázható. Maga az wxdw a szervezetben, mint ebből a szövegből kitűnik, az artériás(?) keringésen keresztül mozgott. Hogy ennek az anyagnak a jelenléte szükségszerűen fájdalommal járt, az abból is nyilvánvaló, hogy a „fájdalmat elviselni, szenvedni' (wxdj) igéből képződött. A szó használata alapján azonban az is egyértelmű, hogy nem csupán egyszerűen fájdalmat, szenvedést fejez ki, hanem annak valamilyen általános betegséghez kapcsolódó vonását is. Hosszú ideig a Robert Steuer által rekonstruált elképzelés alapján értelmezték:''

4 tekintve, hogy Anubisz, a mumifikálás istenének a lábánál került elő a róla szóló könyv, és a széklettel (Hs) közös meghatározó jel áll az wxdw szó végén, illetve rövidített írásmóddal önmagában ez a jel szolgált a szó leírására, Steuer feltételezi, hogy az egyiptomiak a mum ifikáláskor megfigyelték, hogy először a belek kezdenek bomlani, majd a bomlás ezután terjed át a többi testrészre, és ebben a folyamatban a végbél kulcsszerepet játszik, ugyanis innen jut el a bomlás, tehát a bomlást előidéző anyag is a HAt j-ba, - ezért lett tehát a mtw hálózat egyik végpontja a végbél, és központja a HAtj-szív. Ez a szenvedést, leépülést okozó anyag az wxdw, melynek meghatározó jele, a kifakadt fekély rajza így válna érthetővé. Ezek szerint a knidoszi görög orvosi iskolaperittoma-jához hasonlóan működne. Minthogy azonban az wxdw-nak se működési mechanizmusát, se állagát és tulajdonságait nem írják le korabeli magyarázó szövegek, modem értelmezése következtetéseken nyugszik. így fordításai és értelmezései jelentős eltéréseket mutatnak: Benlrix Ebbeli „Eiterkrankheit"'

5 ill. materia peccans,

36 Paul Ghalioungui „morbis principle",

37 Frans Jonckheere "gonflements douloureux",

38 Hildegard Deines és Wolfhard Westendorf "Schmerzstoff',''

9 Thierry Bardinet „un principle dissolvant naturel et rongeant"

40 mások „fájdalom"

41 szóval adják vissza a jelentését, vagy éppen fordítatlanul hagyják.

4

" Legutóbb u H. Győry: About a topos in Egyptian medical history, EEFjubilee volume 2002, nyomdában 14 R. O. Steuer: wxdw. Aetiological Principle of Pyaemia in Ancient Egyptain Medicine. Supplemenents to the Bulletin of the History of Medicine Nr. 10, Baltimore 1948. 5 B. Ebbeli: Altägyptische Bezeichnungen für Krankheiten und Symptome, Oslo 1938, p. 16-18. B. Ebbeil: The Papyrus Ebers. The Graetest Egyptian Medical Document, Kopenhavn 1937, Eb. 871. " P. Ghaloungui,:777e Ebers Papyrus. A New English Translation. Commentaries and Glossaries, Kairo 1987. 18 F. Jonckheere: Le Papyrus Médical Chester Beatty, La Medicine Égyptienne 2, Bruxelles 1947, p. 32, note 8. 3 H. Grapow: Grundriss VII/1: H. Deines - W. Westendorf: Wörterbuch der medizinischen Texte 1, Berlin 1961, p. 207-217; W. Westendorf: Handbuch der altägyptischen Medizin, Leiden-Boston-Köln 1999,/;. 329-343. 40 Th. Bardinet: Les papyrus médicaux de l'Egypte pharaonique, Paris 1995,/;. 128-133. 41 Pl. G. Lefebvre: Essai sur la medicine égyptienne de l'époque pharaonique, Paris 1956, p. 36. 42 Pl. A. P. Leca, J. F. Nunn már említett könyveiben.