Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 178-181. (Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK - ARTICLES - Győry Hedvig: Medicina theoretica Aegyptiorum

modern orvostudomány terminológiája alapján. Érdekes módon azonban úgy vélték, hogy azok levegőt szállítottak, és éppen vérrel teli állapotukat tartották kórosnak. A jelenségre az adhat magyarázatot, hogy ezek az erek csak az élő szervezetben tartalmaznak vért - amit betegség vagy sérülés esetén érzékeltek, éppen ezért a vértartalmat kórosnak tartották. A halál beállta után ezek az erek ugyanis összeesnek, és azt a benyomást keltik, mintha normális állapotban üresek lennének. Márpedig a külső sérülésektől mentes emberek halálakor nem lehetett semmilyen, a szervezetből távozó anyagot észlelni, tehát logikusan következett, hogy csakis az egyetlen ismert „láthatatlan" anyag, a levegő távozhatott el belőlük. Ez az „élettani" magyarázat jól egybevág azzal az egyiptomi írás és művészet kezdeteitől nyomon követhető általános elképzeléssel, amely szerint az életet az „élet leheleté" tartja fenn - tehát nyilvánvalónak tűnhetett, hogy a térfogatváltozást annak távozása eredményezte. A mtw központjának itt is a HAt j-szívet tartották. Egyik végpontját az orrnál határozták meg, a másikat a végbélnél (Eb 856h, Brl 163h). Ez magyarázattal szolgálhatott arra, hogy normál körülmények között hogyanjutott be a levegő a szervezetbe. A születés ábrázolásánál a test megformálása és az anx jel segítségével az élet adása a két elengedhetetlenül fontos mozzanat. Megismétlése rendszeres az istenek és királyok találkozásának ábrázolásainál. Az élet jelét ilyenkor gyakran felváltja a TAw 'levegő, szél

1 szimbólumának ábrázolása. Érthető, hiszen felfogásuk szerint a mozdulatlan testet a beléáramló levegő tette élővé. Az alvó ember halk szuszogását is hallhatták, amint a levegő ki- és bement az orrán. A levegő hiányának gyors és egyértelmű következménye pedig (például vízbe fulladás vagy torkon megakadt étel miatt) senki figyelmét nem kerülhette el. A rendszer a levegő észrevétlen távozására is lehetőséget nyújtott, hiszen egy állandó, de ugyanakkor elrejtett "kapu" állt rendelkezésére, amely meglétére néha hangos pukkanással vagy szagingerekkel hívta fel a figyelmet. Talán nem véletlen, hogy a végbél neve, a pHwjt a pH „elér valamit/valakit, találkozik, eljut valahová"

30 ige tövét tartalmazza, éppúgy, mint a pHwj - „valami vége""* szó. A kettősszámú végződés pedig az egyiptomiak duális szemléletét tükrözi, amely nemcsak a "két ország" (= Egyiptom) politikai és földrajzi berendezkedésében, hanem az általuk felépített anatómiai rendszer(ek)ben is megnyilvánult, például a mindig párosával haladó mtw végpontjára vonatkozó elképzelésben. A berlini orvosi papirusszal gyakran szószerinti egyezést mutató rendszer ezek szerint a test levegő-keringését biztosította, és ezzel tartotta fenn az életet. Működése módját sajnos nem írják le. Csupán az ereket sorolják fel, az „wxdw mozgásának" bemutatására, azonban nem élettani alapon, hanem kóroktani magyarázat és kezelés céljából. Itt semmi sem utal arra, hogy hogyan vizsgálták őket. Csak a tényt közlik, hogy ezekbe a mtw-ba került bele a fenti mozgékony anyag, és okozott TAw lázat, általános gyengeséget, gennyesedést és kiválasztási rendellenességeket.

12 Ezek a tünetek különböző fertőzésekről (sepsis, septicaemia, 30 Wb I. 533-534. 31 Wb I. 535-537. 32 Th. Bardinet szerint ugyanez az anyag természetes helyén, a tápcsatornában éppen hogy /;or/7/v_hatást fejtett ki, csak itt, a vérerekben vált patológiás tényezővé. Th. Bardinet: Les papyrus médicaux de l'Egypte pharaonique, Paris 1995,/;. 132-133.