Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 178-181. (Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK - ARTICLES - Birtalan Győző: Tudományos belgyógyászat Magyarországon 1919 és 1945 között

magas költséggel jól felszerelt intézeti diagnosztikai részlegekben, osztályokon történhetett. Ebben az időszakban növekszik meg a súlya, olykor a kelleténél is jobban a laboratórium, a röntgen és az EKG adatainak. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a diagnosztikai kérdésfeltevé­sek és meghatározások differenciálódása, a már említett funkcionális vizsgálatok eredmé­nyei gazdagították nosologiai ismereteinket és alapul szolgáltak a modem racionális bel­gyógyászati terápia kialakításához. Az immunológiai diagnosztika fejlődését több hazai irodalmi adat is tanúsítja. A világhá­borús esztendőkben kidolgozott szerológiai próbák tömkelegében maradandónak bizonyult a typhus exanthematicus reakció.Számos próbálkozás ellenére sem sikerült előállítani ilyen értékű tesztet a spanyol influenza igazolására. Egyes szerzők várakozásával ellentétben a Pirquet-reakció sem volt alkalmas a betegség azonosítására. Haladás történt a lues szerodiagnosztikájában. A húszas évek elején megjelentek a ki­csapásos reakciók, melyekről azonban kiderült, hogy csupán kiegészíthetik, nem helyette­síthetik a Wassermann-próbát. A komplement kötési reakciók mechanizmusával évekig foglalkoznak. Ismételten megkísérlik a gonorrhoea komplement diagnosztikáját kidolgozni. Hasonló törekvésekkel találkozunk a „negyedik nemi betegség", sőt egyes rheumás kórképek vonat­kozásában is. 1921-ben tanulmányozzák az izületi nedvek szerologiáját egyes heveny fertőző beteg­séggel szövődött izületi gyulladásokban. 52 1938-ban a scleroderma szerológiai reakcióit kutatják. 5j Nagy irodalma van a bőrreakciók diagnosztikájának. Főként a vörheny kimutatására al­kalmas Dick eljárás keltett figyelmet. Alkalmaztak bőrpróbát a gonorrhoea identifikálására • 54 IS. Megkísérelték a hiperadrenalinaemiás betegségek tesztelését adrenalin kutánpróbával. A húszas évek elején többen foglalkoznak a tuberkulin reakció tökéletesítésével. A testnedvek kémiájának diagnosztikájában fontos helyet foglalt el a vérsavó kolloid ál­lapotának meghatározása és nosologiai értékelése. Számos betegség esetében vizsgálták, így a tbc aktivitásának kimutatására, a toxinképződés, a thrombosis hajlam igazolására. Az aranysol reakcióval szerzett tapasztalatokról a húszas évek közepétől publikálnak. Kidol­gozzák a liquor kolloid reakciók módszerét neuropszichiátriai kórképek differenciálására. A kolloid-diagnosztika meghonosodott a májbetegségek vizsgálatában, különösen a Takata próba vált népszerűvé. A hepatológiában a klinikusok különösen támaszkodtak a laboratóriumi leletekre. A bilirubin mennyiségi meghatározása a vérsavóban a húszas évektől rutin eljárás. A direkt és indirekt próba értékeléséről Holló 1929-ben publikál. 55 Az ezt követő időszakban lett köztudott az í/eg-meghatározás klinikai jelentősége. Egyi­dejűleg elterjednek az Azorubin-S, a galaktoze, a diazo és más akkoriban népszerű májpró­bák, melyekről áttekinthető összefoglaló közleményt Főmet 1937-ben jelentet meg. 56 2 O.H., 1921. 15, 129. 'O.H., 1938. 9, 187. 4 O.H„ 1927. 45, 1299. 5 O.H., 1929. 29, 706. 6 O.H. 1937. 2, 30.

Next

/
Thumbnails
Contents