Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 178-181. (Budapest, 2002)
TANULMÁNYOK - ARTICLES - Birtalan Győző: Tudományos belgyógyászat Magyarországon 1919 és 1945 között
Az, hogy a klinikusok az allergiás betegségekre hajlamosító tényezők között erősen számoltak az alkati háttérrel, csupán egy megnyilvánulása volt az alkattani tipizálás korabeli trendjének. E törekvésekre a bevezetőben már utaltunk Az addi konstruált diathaesisek, az Eppinger és Hess által leírt vegetatív idegrendszeri tipizálás, a Bergmann féle „vegetatív stigmatizáció", a számos morfológiai, lélektani, statikus és funkcionális adatokra épült alkati rendszerek megannyi kiindulást adtak a klinikusok tájékozódásához. Diagnosztikai, terápiás és prognosztikai tekintetben ezek a szintézisek kezdetben sokat ígérőnek tűntek. Ez az irányzat nálunk a harmincas években tetőzött. Akkoriban alig volt olyan klinikai specialitás, amelyben ne folyt volna erre vonatkozó kutatómunka. Sikerült ilyen módon néhány, jórészt régóta leírt vagy sejtett szintetizáló megfigyelést alátámasztani. Tipizálták például a cukorbetegeket vagy a műtéti alanyok várható operációs toleranciáját. Buday László kitűnő monográfiája 1943-ban már összefoglalja és értékeli a modern alkattan eredményeit. 50 A szerző leszürödött véleménye alapjában csalódott. A sokféle alkattani irányzatot nem sikerült kellőképpen egységesíteni. Adataik többségükben nem bizonyultak elég szilárdnak, csakúgy, mint a korszak ígéretes, nagyvonalú holisztikus törekvéseinek oly sok fogódzója. Gustav Bergmann egyik késői művében 3 ' az avitaminozisok és hormonális zavarok egységes értelmezéséről elmélkedve, arra a megállapításra jut, hogy a szintézis lehetőségei között, ha nem is egyetlen, de mégis a legfontosabb összetartó elem maga a funkció. A funkcionalizmus szemlélete mélyen áthatotta ezen időszak egész klinikumát. Az élettani és kórtani működések összefüggéseiben gondolkozva a betegségek dinamikájának eddig ismeretlen finomságaihoz jutottak el. Megismerték egyes kórképek keletkezésének legkezdetibb „in statu nascendr szakaszát, valamint a betegségek „forme fruste"-je'û, Megszületett a különböző terheléses diagnosztikai vizsgálatok elmélete és technikája. A klinikusok értelmezni tudtak szélsőséges vegetatív idegrendszeri reakciókra visszavezethető tüneteket, tünetcsoportokat (pl. dyskinesiseket, érspasmusokat, stb). Kiderült, hogy számos jellemző kóros morphologiai elváltozás kialakulását kimutatható funkciózavarok előzik meg. Kirajzolódott a ,,vegetatív betegségek" modellje, melyekben egy kezdeti „neurogen" és egy későbbi „organikus" szakasz különböztethető meg. Ezek közé olyan jelentős kórképek is tartoztak, mint a fekélybetegség, a colitis ulcerosa, az úgynevezett essentialis hypertonia. Ismeretes, hogy a vegetatív betegségek koncepciójának a kidolgozásában magyar belgyógyászok is kivették a részüket, elsősorban Hetényi Géza és munkatársai. II. A két világháború közötti időszak diagnosztika)áb an jelen vannak mindazon eredmények, amelyek orvosi kutató és gyógyintézeti laboratóriumokban alkalmazott bakteriológiai, kémia, mikroszkopikus és egyéb műszeres vizsgálati módszerek kidolgozása és fejlesztése során születtek. A bonyolult és speciális szakismereteket követelő diagnosztikai technika beépült az orvosi munka rendszerébe, ami azt is jelentette, hogy ez magas szinten csak 50 Buday L.: Orvosi Alkattan. Bp., 1943. Bergmann G.: Das Wesen der funktionellen Pathologie und Therapie. Jena, 1940.
