Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 178-181. (Budapest, 2002)
TANULMÁNYOK - ARTICLES - Birtalan Győző: Tudományos belgyógyászat Magyarországon 1919 és 1945 között
az asthma bronchiale vonatkozásában is. Kapcsolatot keresnek a zsíranyagcsere és a daganatos betegségek, a vérlipoidok és a vegetatív idegrendszer labilitása között. Behatóan tanulmányozzák a zsíranyagcsere központi idegrendszeri szabályozását, illetve ennek pathologiáját. Különösen sokan foglalkoztak a cukorbajosok ketosisával. A szénhidrátanyagcsere változásait főleg endokrinológiai összefüggésekben igen sokoldalúan vizsgálták, emellett tanulmányozták a rák kialakulása szempontjából is. Ez az irányzat Wartburg eredményei nyomán hatott a klinikai gondolkodásban. A sérumfehérjék kutatása is zömmel onkológiai és endokrinológiai tematikában bontakozott ki, valamint az immunológia területén. A húgysav anyagcsere vizsgálatok az izületi és érbetegségek kórtanában hoztak új ismereteket. Jelentős haladás történt a vasanyagcsere mechanizmusának feltárásában, amelyből elsősorban a haematologia profitált. Az elektrolit a folyadék és sav-bázis egyensúly zavarait szinte valamennyi kórforma vonatkozásában keresték és értékelték. A korszak medicinájának egyik legtöbbet emlegetett terminus technicusa a vitamin volt. A vitaminok szerepét 1925-ben a vírusok cancerogenitásával kapcsolatban vizsgálják. 44 Egyidejűleg foglalkoznak a szegedkörnyéki pellagrával, melyet nem sokkal azelőtt még fertőző betegségként tartottak nyilván. A harmincas évek közepén, Szentgyörgyi kutatásainak és eredményeinek köszönhetően a C vitamin erősen hazai témává terebélyesedik. Rusznyák a felnőtt kori vitaminhiányokat vizsgálja. 45 Mások a skorbut és a pajzsmirigy túlműködés kapcsolatával foglalkoznak, meghatározzák a nyál aszkorbinsav tartalmát. Felvetődik a C hipervitaminozis problémája is. 1943-ban Góth foglata össze a vitaminológia klinikumának akkori állását. 46 Mind elméleti mind gyakorlati súlyánál fogva ki kell térnünk a vizsgált időszak egyik jellemző frekventált klinikai témájára, az allergiás kórképek gyorsan gyarapodó családjára. Néhányat közülük már érintettünk. A húszas évek elején már megállapították, hogy az asztmás alkatúak immunképzése gyakran fogyatékos. Az anaphylaxia, mint a szérumkolloidok összetételének zavara kap akkoriban magyarázatot. Hajós 1926-ban az anaphylaxiát 47 , mint a belső szekréciós betegségek manifesztációját értelmezi. A korabeli uralkodó szakvélemény az, hogy az immunitás kémiájának megismerésére kell törekedni a fehérje kolloidok jelentőségének kiemelésével. A „meghűlést" például a gel állapot túlsúlyaként magyarázták. A húszas évek végén már összeállítják az allergiás kórformákat. A kiterjedten folyó gyulladásvizsgálatok kiderítették, hogy anaphylaxiás állapotban hisztamin anyagok szabadulnak fel. 1931-ben modellvizsgálatokban a hisztaminreakció és az anaphylaxiás shock analógiáját állapítják meg. 4 Fornet 1933-ban kimutatja a tbc-sek hisztaminérzékenységét. 49 Kapcsolatot keresnek az allergia és a vizelet hidrogénion koncentráció között. Konyhasó terheléses vizsgálatok során megállapítják az allergiások só-vízháztartás zavarait. Eltérést találnak az allergiások komplementkötésének mechanizmusában. 44 Gy., 1925. 19, 442. 45 O.K.. 1935.636. 4f 'Gy., 1943. 8, 101. 47 O.H., 1926.33,883 4S O.H., 1931. 15,359 49 O.H., 1933.3,45.
