Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 178-181. (Budapest, 2002)
TANULMÁNYOK - ARTICLES - Birtalan Győző: Tudományos belgyógyászat Magyarországon 1919 és 1945 között
fiájának 9 zárómondataiban már leírhatta: „... a klinikus és pathologus gyorsan közelednek ahhoz a ponthoz, ahol találkozniuk kell. Eközben elégtétellel állapíthatjuk meg, hogy a functionalis jelek beható tekintetbevételével máris határozott eredményeket értünk el. Ez eredmények egyike abban áll, hogy a diagnosztika szoros kapcsolatba került élesen körülírt gyógyjavaslatokkal. Másika abban, hogy az eseteket mind mélyrehatóbban tanulmányozhatjuk és mind egyénibben jellemezhetjük.'''' Erre az időszakra vált általánosan elfogadottá a vesebetegségek Volhard-Fahr féle beosztási rendszere. A malignus nephrosclerosis, mint érbetegség kiválik a primer vesebajok egységéből. A klinikai tanulmányok a scarlatnephritisszel és a terhességi nephrosissal foglalkoznak a legtöbbet. A laboratóriumi hátterű klinikai kutatások főtémája évtizedeken át az oedémaképződés renalis és extrarenális mechanizmusainak bonyolult problemetikája. Ennek kapcsán a szív és veseelégtelenség valamennyi tényezőjét és mozzanatát szoros összefüggésben, integrálva tanulmányozzák. A só-vízháztartás, az uraemiához vezető acidozis és hypochloraemiás állapotok beható vizsgálatával nemcsak belgyógyászok, hanem urológusok, csecsemő-gyermekgyógyászok is foglalkoztak. A vizsgált időszak pulmonologiai irodalmában kezdetben a gümőkóros tüdőfolyamatok diagnosztikája illetve differenciáldiagnosztikája dominált. A húszas évek közepétől nyomul előtérbe a tüdőasztma igen gazdag irodalma. Az astma bronchiale úgyis mint allergiás modellbetegség sokféle megközelítésben válik érdekessé. Tárgyalják a Basedow-kór egyik folyományaként, a húgysavanyagcsere, a sav-bázis egyensúly függvényében. Tanulmányozzák a májműködéssel való kapcsolatában, a tbc-hez való viszonyában. Ez a betegség közismerten a pszichoszomatikus kölcsönhatások egyik tipikus megnyilvánulásaként él a köztudatban. A tüdődaganatok növekvő gyakoriságára Zalka tanulmánya mutat rá 1927-ben 10 . Akkoriban több publikáció is foglalkozik a tüdővérzéseket előidéző meteorológiai tényezőkkel. Ugyanezen kóroktani összefüggésben tárgyalják a szaporodó halálos kimenetelű tüdöemboliás eseteket. Olyan ritkább érdekességek is szóba kerülnek, mint a pleuritis diaphragmatica és a felső légutak leukémiás elváltozásai. 1937-ben Ángyán előadást tartott a pneumoniák kórtanáról és klinikumáról szerzett legújabb ismeretekről. 11 A nosologiai rendszerezés a kórbonctani, aetiológiai és kórélettani eredményekre támaszkodva sokat fejlődött, a terápia hatékonysága kevésbé. A gastroenterologiában mindig is széles lehetőség nyílt különböző pathologiai, orvoskémiai és funkcionális megközelítések számára. A vizsgált időszakban ennek megfelelő kutatások magasabb szinten elsősorban a fekélybetegségek témakörében sokasodtak. Nálunk is figyelmet keltett Rosenow kísérleti ulcusa, aki azt streptococcus inoculatióval hozta létre. Elemezték a fekély fáj dalom keletkezésének mechanizmusát, az ulcususok vér és vizelet hidrogén ion koncentrációját. Foglalkoznak traumás eredetű gyomorfekéllyel. Több publikáció jelent meg az ulcus és a syphilis kapcsolatáról, főként tabes esetek kapcsán. Sokakat érdekelt a fekélybetegség összefüggése az alkattal és különböző hormonális betegséggel. Hetényi a harmincas évek második felétől behatóan foglalkozott a fekélybe' Korányi S.. A vesebajok. Bp., 1930. 295. '"O.H., 1927. 49, 1404. " M.O.N.j.k., 1937. 27.
