Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 178-181. (Budapest, 2002)
TANULMÁNYOK - ARTICLES - Birtalan Győző: Tudományos belgyógyászat Magyarországon 1919 és 1945 között
inzulin okozta EKG elváltozások, mint ahogyan az inzulin kezelés alatt jelentkező anginák is kiderülnek. És fordítva: a szívbetegek hasnyálmirigy elváltozásairól is publikáció jelenik meg 1929-ben."' A diabetes mellitus és a koszorúér thrombosis közötti összefüggés is ebben az időszakban bizonyosodik be. A coronaria thrombosis előnyomulásának egyik korai dokumentumaként tekintjük Engel 1930-ban megjelent tanulmányát e tárgyról. 4 Ezt követően írnak a betegség atípusos hasi tüneteiről, a pulmonocoronáriás érszükítő reflexről, a „coronariás facies"-ről, a thrombosis utáni átmeneti jellegű cukorvizelésröl. Általában a koszorúerek keringésének kórélettana kezdi érdekelni a klinikusokat is. A rejtett szívelégtelenség fogalomkörével a harmincas évek közepén foglalkoznak, tanulmányozzák az elhízás következtében megváltozott szívdinamikát. A terhesség, a szénmonoxid mérgezés szívzavarai, jellemző EKG elváltozásai figyelmet keltenek. 1924-ben válik ismertté irodalmunkban a streptococcus szerepe az endocarditis lenta kóroktanában. A víruseredetü szívizomgyulladásokat a következő évtizedben írják le. Az érelmeszesedés és a hypertonia sokféle megközelítésben végig előkelő helyet foglal el szakirodalmunkban. Az arteriosclerotikus lesoványodást összehasonlítják egyéb, a háborús viszonyok között létrejött soványodással. A húszas évek közepén válnak nálunk is ismertté Anyicskov vizsgálatai, aki a zsír és koleszterin anyagcserét vonta be a betegség kóroktanába. Egyidejűleg tanulmányozzák a magas vérnyomás kapcsolatát a hyperglykaemiával, a táplálkozással, az öregedéssel, az örökléssel, a klimax-szal. 1933-ban Torday a hyprtonia és az anyagcsere zavarok összefüggései mutat rá. 5 így terelődik a figyelem a kálium forgalom adataira, később a húgysav metabolismus szerepére is. Tisztázódik a középvérnyomás fogalma és klinikai jelentősége. A perifériás érelváltozások és reakciók kórtani fontosságára a húszas évek végén figyeltek fel. Jancsó az angioneurotikus tünetcsoportról ír 6 , Herzog a perifériás keringési zavarokról értekezik 7 és a bőrerek vérnyomásának mérését ajánlja a klinikai gyakorlatban. Mások a vénás nyomás napi ingadozásaira hívják fel a figyelmet. A keringés funkcionális zavarairainak kiterjedt tanulmányozása során tudatosodnak és részleteiben tisztázódnak a perifériás keringés elégtelenségének kóroktani adatai, tünettana, többek között a postoperativ shock lényege. A belgyógyászok és neurológusok egyaránt tanulmányozzák a vascularis agyi kórképeket. Több kazuisztikai közlemény foglalkozik a dysbasia intermittens, az endarteritis obliterans, a Buerger-kór eseteivel. A környéki keringés zavarairól, a belgyógyászati és sebészeti kezelések lehetőségeiről beható vitát folytattak a Magyar Belorvosok Egyesületének XI. Nagygyűlésénl941-ben. 8 A vesepathologiában, mely oly sokáig megrekedt a kórbonctani leírások és a jellemző tüneti leírások szintjén, főként a magyar nephrológiai iskola eredménycinek köszönhetően döntő fordulat érlelődött. Korányi Sándor 1930-ban megjelentetett a vesebajokról szóló monográ- O.H., 1929. 52, 1288. 4 O.H., 1930.41, 1071. 5 O.H., 1933.41,922. "O.H., 1928.40, 1123. 7 O.H., 1930. 8, 193. 8 M.O.N.j.k., 1941. 58.
