Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 178-181. (Budapest, 2002)

KÖNYVSZEMLE - BOOK REVIEWS

A kötet harmadik részében Karpinski a járványoknak a gazdasági és a mindennapi életre gyakorolt hatásait mutatja be. A korban az epidémiák súlyosan befolyásolták az emberek életét, hatottak a népszaporulatra, a népmozgásokra, az egyes népcsoportok, nemzetiségek arányára, éhínséget, drágaságot, termeléscsökkenést okoztak, gyakran a családi kapcsolatokba is beleszóltak, sőt a politikát is befolyásolták, háborúknak vetettek véget, illetve háborúkat váltottak ki. A járvány okozta halálfélelem a népi vallásosság, a szent-kultusz (Szent Rókus, Szent Sebestyén tisztelete) terén is kifejtette hatását. Emellett a nagyobb epidémiákat bűnözés és a legkülönfélébb babonák terjedése is követte. A hiszterizált tömeg gyakran töltötte ki bűnbakokon tehetetlen dühét: nagy számú, szándékos fertőzéssel vádolt személy - orvos, sírásó, más nemzetiségű vagy vallású ember - esett a népharag áldozatául. Karpinski átfogó képet ad olvasóinak az általa tárgyalt kor járványairól, felhívva a figyelmet arra is, hogy egyes témakörök, kérdések még alaposabb kidolgozásra várnak. A további kutatásokat válogatott bibliográfiával, részletes jegyzetapparátussal és számos érdekes illusztrációval segítő, szép kiállítású kötet nem csak a történészeknek, orvostörténészeknek, hanem minden, Lengyelország újkori története iránt érdeklődő olvasónak melegen ajánlható. Kussinszky Kornélné McClure, Laura K. (ed.): Sexuality and gender in lie classical world. Oxford, Blackwell Publ., 2002. 318 p. ill. A görög-római antikvitás férfiuraimon alapuló társadalmainak nő-személete igen ellentmondásos volt. A mindennapi életben a nők többnyire alárendelt, megalázott helyzetben éltek, míg hivatalosan az „anya" és a „szüzleány" eszményét mélységes - és kötelező - tisztelet övezte. Ez a kötet elsősorban ezt az ellentmondást boncolgatja igen sokoldalúan, az irodalom-, a művészet- a vallás-, a társadalomtörténet és az orvostörténet eszközeivel. Az effajta, úgynevezett „gender studies" kétségtelen divatját nem csak a téma viszonylagos feltáratlansága hozta a felszínre, hanem az a tény is, hogy ezek elemzések is elősegíthetik egy sokáig idealizált társadalom pontosabb megértését. A orvostörténészek számára pedig - mint azt Helen King kiváló írása is tanúsítja - különös érdekességekkel szolgálhat a hasonló vizsgálódás. A kötet kilenc tanulmánya közül négy a görög, négy pedig a római nők világába kalauzol bennünket, míg a zárótanulmány mítoszelemzése görög és római forrásokból egyaránt merít. A téma eddigi kutatástörténetét vázoló bevezető után az írások sorát K.J.Dovernek, a görög - elsősorban athéni - nemiség-szemléletet elemző, összefoglaló tanulmánya nyitja meg. Dover elsősorban a Kr.e. 4. század prózájából veszi példáit, kitérve a nők társadalmi helyzetére, a prostitúció, a házasságtörés; a nemi erőszak, a homoszexualitás kérdéseire is. J.J.Winkler Szapphó líráját elemző tanulmánya azt vizsgálja, hogyan szól egy asszonyi hang abban a világban és irodalomban, amelyet férfiak alapoztak meg és működtettek, hogyan jelentkezik Szapphó költészetében a feljebb említett, olykor szerepzavarokhoz is vezető, kettős attitűd. Helen King - akit nyilván minden orvostörténész jól ismer - arról ír, hogyan fogalmazódott meg a görög orvosi irodalomban a szüzesség ideálja, milyen szerepet játszott a terhesség és a menstruáció a korabeli nők életében - illetve az őket kezelő orvosok gondolkodásában, és hogy mindez milyen összefüggésben állt Artemisz istennő alakjával és kultuszával. F.I.Zeitlin az athéni tragédia műfajának és szövegeinek elemzése alapján építi föl teóriáját, amely szerint a görög tragédia voltaképpen a férfiak egyfajta beavatási kultuszaként fungált. Zeitlin szerint a görög tragédiában a nő „más"-ként jelenik meg, egyetlen szerepe a férfiak önazonosságának megerősítése. Dover görög esszéjének római párját M.I.Finley írta meg: ezúttal ő igyekszik vázolni a római nemiség-szemlélet főbb vonásait Finley rámutat, hogy szemben a görög világgal, a római vallás valamiféle önérvényesítési lehetőséget is biztosított a nőknek: ezen túl a „római nő" ideálja is fontos szerepet kapott a korabeli gondolkodásban. S.R.Joshel arra hívja föl figyelmünket, hogy a nőkön elkövetett erőszak motívuma milyen különös módon jelent és jelenik meg egy erőtiszteleten alapuló társadalom politikai nyelvében és gondolkodásában. Következtetései szerint a megelőzött vagy elkövetett erőszakról szóló történetekből fontos dolgokat tudhatunk meg mind a római nőszemléletről, mind pedig nők korabeli helyzetéről is. M.Wyke az Augustus-kori elégia szövegei alapján azt mutatja, ki, hogy bár Propertius Cynthia-alakja nyilvánvalóan a műfaj követelményei szerint létrehozott, eszményített és „mesterséges" figura, mégis hogyan lepleződnek le ezekben a költeményekben is a római férfigondolkodás merev sémái és korlátai. A. Richlin, Plinius Naturalis Historiae-jének (28.70-82) azokat a fejezeteit elemzi igen érdekesen, ahol az író a női testből nyerhető orvosságokról és mágikus szerekről szól (anyatej, menstruációs vér, haj stb). Plinius leírásaiból egyértelműen kiderül, hogy a római férfiak milyen mágikus -olykor felforgató, bűnös - erőt és hatalmat tulajdonítottak a női testnek és a női „létaspektusnak".