Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 178-181. (Budapest, 2002)
KÖNYVSZEMLE - BOOK REVIEWS
A záró tanulmányban P.K.Joplin Philomela mítoszát és ennek ókori irodalmi feldolgozásait analizálja meglehetősen nöpárti (és férfiellenes) szemszögből, bár, meg kell adni, igen ötletesen. Az egyetemi segédkönyvnek szánt kötet tanulmányait gondosan válogatott - angol nyelvű - forrás-szövegek illusztrálják. A gazdag jegyzetapparátus, irodalomjegyzék és a kitűnő mutató segítségével könnyen továbbgondolhatjuk, és továbbírhatjuk mindazt, ami megmozgatta fantáziánkat, vagy amivel esetleg - mert férfi olvasóknál ez is igencsak valószínű - vitázni szeretnénk. Magyar László András Plinius, Maior: Természetrajz. Az ásványokról és a művészetekről. Fordította: Darab Ágnes és Gesztelyi Tamás. Előszó: Havas László, Utószó: Gesztelyi Tamás. Enciklopédia Kiadó, Bp., 2001., 436 p. Caius Plinius Secundus (Kr.e.23/2 - 79) legnagyobb és egyedül fennmaradt müve a 37 könyvből álló, Naturalis História című enciklopédia. A mü utolsó 5 könyvének latin-magyar nyelvű kiadásával, a magyar ókortudomány jeles képviselői és a kiadó munkájának köszönhetően, az antikvitás tudománytörténetével és művészetével foglalkozó kutatók számára eddig csak nehezen hozzáférhető formásanyag vált tanulmányozhatóvá. A sokoldalúan képzett, nagyműveltségű szerző, akit id. Plinius (Plinius Maior) néven szoktunk emlegetni, bejárta a római birodalom több tartományát, de személyes tapasztalatai mellett számos görög és római szerző müvét használta fel (bevezetőjében 100 szerző 2000 kötetéről beszél, köztük olyanokról is, akiknek munkái nem maradtak ránk, így valójában korának teljes természetrajzi ismeretanyagával dolgozott). A teljes pliniusi mü témái a kozmológia, geográfia, antropológia, zoológia, botanika és mezőgazdaság, gyógynövénytan, állatokból nyerhető gyógyszerek és az ásványtan területeit egyaránt átfogja. A hatalmas munka enciklopédikus jellegét mutatja, hogy az első könyvet Plinius a tematika részletes felsorolására fordította, s ezzel a következő 36 könyv (mai szóval: fejezet) gyakorlati felhasználását segítette elő. A most megjelentetett 33-37.számú könyvek témája az ásványtan, de a római utilitas elvének megfelelően ennél jóval szélesebb terüle±et ölel fel. A különböző földfajták, kőzetek, ásványok, drágakövek ismertetésénél azok alkalmazásáról is beszél, így kerülhettek e helyre alapanyaguk alapján a képzőművészeti alkotások, köztük számos olyan darab, amelyek mára már elvesztek. írását számos anekdota, sőt a különböző anyagokhoz fűződő babonás elképzelések színezik, de a hasznosságra való törekvésnek megfelelően olyan tevékenységekkel is foglalkozik, mint a bányászat, az üvegkészítés, a házépítés, a malomkövek készítése és még sok más egyéb téma, amely az ókori ember mindennapi életéhez kapcsolódott. Munkájának jelentős része orvostörténeti, illetve gyógyszerészettörténeti adatokat tartalmaz. Gesztelyi Tamás a könyvhöz készített utószavában ezek ókori forrásait is elemzi, így jutott arra a következtetésre, hogy - a Plinius által nem idézett - Dioszkuridész (I. század) munkája és a Naturalis História szövege között szószerinti egyezések mutathatók ki. Ennek okát abban látja, hogy mindkét szerző közös: forrást, Sextius Niger művét használhatta. Ez utóbbi nevét és Iulius Bassusét Plinius közli forrásai között. Külön érdekessége a gyógymódokról szóló részeknek, hogy nem csak a szakirodalmi adatokat használja fel, hanem távoli provinciákból származó, kétségtelenül népi gyógyászati megfigyeléseket is. A pliniusi műben önálló fejezetet kapott a gyógynövényekről szóló rész: némelyek felhasználása a gyógyításban napjainkban is fellelhető, sőt legújabban korábbi megbecsültségét is visszanyerte, de ez a rész ebben a kötetben sajnos nem szerepel. (Plinus müvének botanikai részéből megjelent már egy válogatás magyarul: A természet históriája. Tóth S. fordítása, Bp., Natura, 1987.) Az egyes fejezetek (könyvek) végén alapos jegyzetanyag segíti a természettudományokban kevésbé járatos olvasó tájékozódását. A könyv végén pedig az ókori hely- és személynevekről szóló névmagyarázat és névmutató található. A legnagyobb elismerés illeti a könyv létrehozásában közreműködő munkatársakat, remélhetőleg Plinius Maior enciklopédiájának a közelmúltban megjelent részével nem fejeződik be e hasznos vállalkozás, és talán egyszer az antikvitás, illetve a különféle tudományágak történetével foglalkozó kutatók a teljes müvet is tanulmányozhatják. Pető Mária
