Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 178-181. (Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK - ARTICLES - Birtalan Győző: Tudományos belgyógyászat Magyarországon 1919 és 1945 között

TUDOMÁNYOS BELGYÓGYÁSZAT MAGYARORSZÁGON 1919 ÉS 1945 KÖZÖTT BÍRTA LAN GYŐZŐ A 19. század betegségtana a hagyományosan kialakult kórképek, tüneti, kórbonctani, ismert vagy feltételezett kóroktani jellemzők adataira épült. Ugyanakkor, már a század második harmadában, a lokalisztikusan leíró kórbonctani szemlélet virágkorában többen felismerték, hogy a szűkre kategorizált és végeredményben ontológikusan, öntörvényűnek felfogott nosologiai egységek az egyedi, konkrét esetek pathologiai kombinációinak, egyéni kórlefolyásának csak hozzávetőlegesen felelnek meg. Azt is tudták, hogy a kórbonctanilag leírt betegség-stádiumok, csak durván fejezik ki a lefolyás dinamikáját. A statikus kórfelfogással szemben mindig is megnyilvánult némi elégedetlenség, mely a funkciókban és holisztikus összefüggésekben gondolkodó klinikusokban merült fel. Idők folyamán számottevő ismeretek gyűltek össze a szervezet kémiai anyagcseréjéről, a testnedvek összetételéről és forgalmáról, e folyamatok élet és kórtanáról, az immunológiai reakciókról, a központi és vegetatív idegrendszeri funkciókról, a belső elválasztású mirigyek speciális életfontosságú termékeiről. A 20. század fordulóján már egyre inkább ezen adatok felhasználásával értelmezték a kóros állapotokat. A makroszkopikus és mikroszkopikus szerkezeti viszonyok jelentősége némileg háttérbe szorult a fiziológiai folyamatok zavara, kisiklása került nemcsak az elméleti kutatók, de a klinikusok figylmének középpontjába. A 20. század első felében e tendenciák felerősödtek és a 20, 30-as években erősen befolyásolták a nemzetközi, de különösen a hazai tudományos belgyógyászat kibontakozását. Lássuk tehát melyek voltak a vizsgált időszak nosologiájának lényeges jegyei. A bakteriológiai felfedezések alapozására, Pasteur és Koch munkásságának kiteljesedésekéntjöttek a nagy immunológiai diagnosztikus és terápiás felfedezések. A szervezet specifikus és aspecifikus immunreakcióinak megismerése mély és tartós hatást gyakorolt a klinikumra, sőt az általános orvosi szemléletre. Ezzel összefüggő jellegzetes korabeli irányzatként tekinthetjük az ingerkezelések több évtizedes divathullámát. Maradandóbbnak, gyümölcsözőbbnek bizonyultak az allergiás betegségekről és gócfertőzések természetéről szerzett ismeretek. Főként Claude Bemard és a német élettani iskolák eredményei serkentették a szervezet belső miliőjének, életfontosságú anyagcserefolyamatainak tanulmányozását. Ennek során alapvető szabályozó és adaptációs mechanizmusokat (keringési, idegrendszeri, hormonális, elektrolit-háztartásbeli) ismertek meg. E mechanizmusok zavaraiból értelmezhetővé váltak régóta ismert kórtünetek, de lehetőség nyílt e folyamatok célzott, racionális befolyásolására is. Ismeretes, hogy e funkcionális pathologia a magyar belgyógyászati iskolákban igen erőteljesen érvényesült.