Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 178-181. (Budapest, 2002)
KRÓNIKA-CHRONICLE
HALOTTAINK BENKŐ FERENC (1911-2001) Benkő Ferenc szakgyógyszerész, gyógyszerésztörténész, a Nemzetközi Gyógyszerésztörténeti Társaság tagja 2001. október 25-én hosszú szenvedés után a Hajdú-Bihar megyei Derecskén elhunyt. A Hajdú megyei Derecskén 1911. október 25-én született. Gyógyszerész-családból származott. Apja, Benkő Sándor, a helyi Remény-gyógyszertár tulajdonosa volt. Alapiskolai tanulmányait a szülőhelyén, a középiskolát pedig a Sárospataki Református Gimnáziumban végezte, ahol 1929-ben érettségizett. Gimnazista korában Grazban, majd később Bécsben tökéletesítette a német nyelvtudását. Három testvére közül ö folytatta apja hivatását. A családi gyógyszertárban volt gyakornok. Tirocinális vizsgáját eredményesen letéve továbbtanult a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen, ahol 1933-ban gyógyszerészi oklevelet kapott. A gyógyszertárvezetésre jogosító approbációs vizsgát 1936-ban tette te. Ezt követően Derecskén apja gyógyszertárában dolgozott. Nagy érdeklődéssel kereste fel a képzőművészeti emlékeket. Többször járt Olaszországban, így Firenzében és Rómában. A festészet iránt érdeklődve többször felkereste Európa nevezetes képtárait. Jól ismerte a régi századok festészetét, de a kortárs művészek között is jól eligazodott. így sok személyes ismeretség és barátság alakult ki közöttük. Egyegy művészről, munkáiról lexikális tudással rendelkezett és káprázatos érzékkel tudta mindezt átadni az érdeklődőknek. Egész életútját végigkísérte a művészetek iránti érdeklődése. Hobbija volt még a festmények, grafikák, kisplasztikák gyűjtése. Lakásának falain Derkovits Gvula, Félegyházi László, Ferenczy Károly. Rippl-Rónai József. Szönyi István képei, Borsos Miklós rajzai láthatók. De Medgyessy-szobrocskák és értékes érmek ékesítették a gyűjteményét. Apja halála után átvette a családi gyógyszertár vezetését, de nem sokkal később, 1950. július 28-án államosították azt. Ekkor Debrecenbe helyezték gyógyszertárvezetönek. Több helyen működött, majd egy nagy forgalmú patika élére került. Éveken keresztül vonattal járt Derecskéről a megyeszékhelyre, mert a három gyermekes család nem kapott lakást Debrecenben. Derecskére 1957-ben került vissza, ahol 1981-ig volt gyógyszertárvezető. De területvezető főgyógyszerészként is működött. 1970-197l-ben új gyógyszertár épült Derecskén. Ekkor is megmutatkozott a művészetek iránti szeretete. Egy jó hírű keramikus művei kerültek az officinába díszítő elemként. Folyamatosan lépést tartott a gyógyszerésztudomány fejlődésével. Gyógyszerismertető, toxikológiai és gyógyszerésztörténeti továbbképző tanfolyamokon vett részt. Elnyerte a gyógyszerellátási és gyógyszerügyi szervezési szakgyógyszerészi képesítést. A gyógyszertári laboratóriumban gyógyszeranalitikai kísérleteket végzett. Elsősorban kromatográfiás vizsgálatokkal foglakozott, melyeket szaklapokban publikált. A gyógyszerésztörténet iránti érdeklődése révén értékes levéltári kutatásokat végzett. Nagyon szoros kapcsolatban állt Tóth Bélával, a Debreceni Református Gimnázium egykori tanárával. Debrecen gyógyszertárainak 18. századi történetét kutatta elsősorban. De az. egykori gyógyszerészek életútjáról is értekezett, így Póka Benjáminról. Debrecen első gyógyszertárának provizoráról, Csáti Sámuelről, és dr. Sztankay Abáról. A debreceni Baranyiperrel kapcsolatosan a gyógyszerész Kazay Sámuel érdemeit is méltatta. Cikkei A Gyógyszerész-ben, a Gyógyszerészeiben, az Acta Pharmaceutica Flungarica-ban, az Orvosi Hetilapban, az Orvostörténeti Közleményekben, a Hajdú-Bihar megyei Gyógyszerészeti Krónikában, a Hajdú-Bihar megyei Levéltár Évkönyvében (1984) és a Déri Múzeum Évkönyvében (1976) jelentek meg. Több hazai és nemzetközi kongresszuson vett részt. Tagja volt a Nemzetközi Gyógyszerésztörténeti Társaságnak. Az időközben várossá fejlődött Derecske múltját is feltárta.
