Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 178-181. (Budapest, 2002)

ADATTÁR - DOCUMENTS - Kicsi Sándor András: Adalékok a népi dermatológia terminológiájához

Mihályiban (Sopron m.) is: "Ha kigyütt az ëpftng, esz köUött mondanyi: ëpfing kiét a nyiévemën, ha kiét, ma kiét, ma Övesszén" (Kiss 1979: 31). A ráolvasások megszerkesztésére helyenként bonyolult szabályokat állítottak fel; ilyent közöl Luby Margit Matolcs vidékéről (Szatmár m.). "A nyelven nőtt pattanás neve finkő. Ezt elmulasztja a következő versike: Finkő kőtt a nyelvemen, Ha kőtt, ma kőtt, Holnapra olyan legyen, mint egy cipó, De inkább vesszen el. A két utolsó sor közt háromszor köpni kell, így: phü, phü, phü. Ezt a verset háromszor kell elmondani - fokozva. Vagyis mindig valami nagyobbhoz kell mérni a finkő nagyságát. Pl. másodszor a szomszédasszony fenekihez, harmadszor a házhoz, toronyhoz, ki hogy. Fő, hogy minden esetben máshonnan vegyék a hasonlatot" (1936: 22-23, idézik Berde 1940: 196 és Pócs 1985: 210-211 is). A továbbiakban sorra veszem az idáig ismeretes megnevezéstípusokat, mégpedig úgy, hogy az egymáshoz keresztül-kasul kapcsolódó okokra, gyógymódokra stb. vonatkozó adatokat az elnevezések ábécérendjében közlöm. Nem térek ki viszont az olyan viszonylag új keletű jövevény szókra, mint például a románból (nyelvjárási fiste, többesben fistele) vett fistyil Sófalván (Beszterce-Naszód m.: Nagy 1984: 323) és a magyarországi nemzetiségek elnevezéseire, amilyen például a bátyai (Pest-Pilis-Solt-Kiskun m.) horvátban a jástyerica 'gyík' (Fehér 1975: 132, 147, itt a magyarhoz hasonló párbeszédes ráolvasások is találhatók), Igyekeztem az adatokat úgy felsorakoztatni, hogy más, nem nyelvészeti szempontból relevánsnak bizonyulható aspektusok se sikkadjanak el és az anyag eltérő szempontból (például betegségük szerint) is átrendezhető legyen. A megnevezéstípusok a következők: 1. CINKE, 2. EBFING, 3. EBPOSZ, 4. FALAT, 5. FING, 6. FINGHÓLYAG, 7. HÓLYAG, 8. HÖRPENCS, 9. KŐFING, 10. PAPFALAT, 11. PATTANÁS, 12. PENÉSZ, 13. PENÉSZHÓLYAG, 14. PINK, 15. PÍP, 16. POSZ, 17. SÖMÖR, 18. ZSEBRE, 19. ZSIKORA. Különösen 2, 5 és 14 esetében van rengeteg, feltehetően eufémisztikus okból is torzult alakváltozat. Az önállóan is előforduló fing és posz elé kerülő eb- előtag, valamaint a papfalat szó pap- előtagja egyaránt "tréfás, gúnyos lekicsinylést, megvetést fejeznek ki" (Mokány 1980: 16). Szólásokban és összetételek előtagjaként mind az eb, mind a pap meglehetősen gyakoriak (O. Nagy 1982: 160-2 és 540-5). Ugyancsak az eb- előtag fordul elő a székely nyelvjárásokból ismert ebsemereg 'viszkető bőrkiütés' népi betegségnévben (Szinnyei 1893: 450, Lőrinczy, szerk., 1988: 10). 1. CINKE: csak Mokány Sándor már idézett gyűjtéséből ismeretes betegségnévként. Az ö magyarázata szerint tulajdonképpen a pink(e), sőt végső soron a fing alakváltozatának tekinthető. Valamelyest kapcsolódik ide, hogy ugyanez a madárnév szerepel a cinkét/cinegét fog az orra kifejezésben, amit a hidegtől kipirosodott orra mondanak (O. Nagy 1982: 116). 2. EBFING: sok változatban fodul elő és magyar nyelvterületen talán a legelterjedtebb. 2. A.: ebfing (Kemenesalja (Vas m., Sass 1874), Csákánydoroszló (Vas m.), Sopron, Szarvas (Békés m.; Beke 1939: 49, 1962: 108), Szeremle (Pest-Pilis-Solt-Kiskun m.), Doroszló (Bács-Bodrog m.; Pócs 1985: 207), Kisbodak (Mosón m.), Mezőlak (Veszprém m.), Csempeszkopács (Vas m.; Pócs 1985: 208), Méra (Abaúj-Torna m.), Porcsalma