Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 178-181. (Budapest, 2002)
TANULMÁNYOK - ARTICLES - Schultheisz Emil: A tanköltemény az orvosi oktatásban
officiumon kívül is használt liturgikus könyveket magyarázó traktátusok segítették a klerikusokat funkciójukban. Ezek tankönyvi jellegét Hrabanus Maurus erősíti meg a De instiíutione clericorum-ban. A legtöbb ilyen írás a liturgia teológiai magyarázata, segítség, illetve határozott utasítás a korrekt celebrálásra. A 11-13. században a tudomány és a liturgia latinja mellett már gyakran anyanyelvűek. A miserend (ordo missae) csak a 15. század végén alakult ki véglegesen. A késői Karoling korszakban egyre kevesebb ilyen magyarázó traktátus keletkezik, mígnem a késői skolasztikában már csak széljegyzetek, margináliák formájában jelennek meg. 50 A klerikus számára tehát maga az eljárás kézenfekvő volt. Értelemszerűen éppen a kalendárium részhez fűztek megjegyzéseket, tekintve a kritikus napok (bona tempóra, dies fausti, illetve dies critici sen infausti, dies periculosi) fontosságát, különösen nagy jelentősége volt egy-egy ilyen megjegyzésnek az érvágás időpontjának változó meghatározása szempontjából. A nyomtatott liturgikus könyvek margóját, kötéstábláját gyakran használták ilyen célokra a 15-17. században. Történeti dátumok, meteorológiai feljegyzések mellett rövid receptek, orvosi utasítások olvashatók. Az egyetemi könyvtárban őrzött 1490-ből származó Missale Strigoniense fol.7 versoján egy kétsoros magyar recept olvasható. Ez talán a legrégibb magyarnyelvű orvosi vényünk. 51 Ha az orvoslással foglalkozó klerikus egy új compositumot ismert meg, sietett azt magának néhány sorban feljegyezni. így kerülhetett a Brev. Strigonense 1524 (Esztergomi Könyvtár) jelzetű, nyomtatott breviárium üresen maradt lapjára egy négysoros, egy 1511ből való Missale Strigoniense első kötéstáblájára pedig egy ugyancsak négysoros recept. 52 Egy 15. sz.-i brevárium naptári részének margójára a kódexet forgató klérikus-orvos az 1498. január 22-re vonatkozó versbe foglalt érvágó szabályt írta emlékeztetőül: „Vincent ifestő si sol radyatur memor esto, tunc prepera vas, quia fert vitis tibi wvas" 5j Hogy liturgkus kéziratok gyakran hoszabb orvosi traktátusokat is tartalmaznak, az nem ritka. Ezek általában vademecum jellegűek. 54 Mossóczy Zakariás (1542-1587) nyitrai püs5(1 Mayer.A.Z. Die Liturgie in der europäischen Geistesgeschichte, 1971, 12 f., Vogel, C ..Medieval Liturgy. 1986. 187. 51 Elsőként Knauz Nándor hívta fel rá a figyelmet, Magyar Sion VII. (1869) 82. A dátum, illetve szöveg paleográfiai meghatározása Radó Polikárpnak köszönhető: Radó P.: Nyomtatott liturgikus könyveink kézírásos bejegyzései. Az Orsz. Széchényi Könyvtár kiadványai XIX. (1944), 69. Szövegét ld. Schultheisz,E.: A legrégibb magyarnyelvű orvosi vény. Orvostört Könyvtár Közi. 12 (1959) 205. Itt meg kell ragadnom az alkalmat egy régi tévedésem helyreigazítására. Hivatkozott közleményemben, Magyary-Kossa alapján azt írtam, hogy Petrus de Dacia 1300 körül írt Liber medicinalis de calculo seu compositum című munkája „valószínűleg a legrégibb latinul írt orvosi munka magyar szerző tollából": Tévedtem, amikor Magyary-Kossa adatát {Magyar orvosi emlékek. Bp., 1931, 111:4) ellenőrzés nélkül átvettem. Petrus de Dacia (1235-1289) dominikánus lektor, majd priornak az első névszerint ismert latinul író svéd írónak semmi köze sem Erdélyhez, sem Magyarországhoz. A dominikánus szerzetesrend északeurópai provinciája viselte a Dacia nevet. (V.o. Schuck,H.: Var författare, Vysby, 1916.) 52 Shultheisz, E.: im. 205-206. 53 Schultheisz, E.: Gedruckte liturgische Bücher als medizinhistorische Quellen. Janus 48 (1959) 52. w Több ilyet sorol fel a Bodleian Library katalógusa: Latin liturgical mss and printed books. 1952. A vademecum irodalomhoz Id.: Talbot, Ch.: A medieval physicians vademecum. Journal for the Llisi. Med. and Allied .Sc. 16. (1961)214-234.
