Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 178-181. (Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK - ARTICLES - Schultheisz Emil: A tanköltemény az orvosi oktatásban

A tanító epistoíák már az ókor óta jelentős előfutárai, kiegészítői a könyveknek. Legtöbbször mégis azoktól függetlenül, alkalomszerűen íródtak. Az orvosi levelek között az ókortól egészen a 18. sz. végéig számos olyannal találkozunk, amely kifejezetten tancélra íródott, közülük nem egy tankölteményhez kapcsolódva őrződött meg.

47 Igen gazdag epistolákban, főként memoratív céllal írt, igen rövid levelekben és rövidebb-hosszabb tankölteményekben is a British Museum Sloane-gyüjteménye. Egyik colligatumában (MS 2995 Sloane) Zsigmond király orvosának, Sigismundus Albicusnak egy, a királyhoz írt regmen sanitatis jellegű levele maradt ránk: „haec (128 v) Dominus Albicus egregius doctor scripsit regi Sigismundo Romanorum Ungarorum et Bohemorum regi 1436 in die... (Liciae) virginis...", amit egy hosszú, verses traktátus követ.

48 Liturgikus könyvek marginal iái A mermoratív irodalomnak nem egyedül a formája fontos. Bizonyos esetekben jellemző a megőrzés helye is. Itt nem kizárólag az orvosi kódexek lapjainak szövege mellé írt annotációkról, sorközi beszúrásokról, sorok közötti emlékeztető szavakról és az orvosi kódexek margóinak jegyzeteiről van szó. Azok a klerikus-orvosok, akik mindkét funkciójukat gyakorolták, akiknek egyházi szolgálata és orvosi munkája egyaránt fontos volt, emlékeztető feljegyzések céljára nemcsak orvosi könyveket használtak. A mindennap használt, de legalábbis gyakran forgatott liturgikus könyvek margóira, esetleg versojára, néha üresen maradt lapra, vagy kötéstáblára írtak megjegyzendő orvosi preskripciókat, recepteket, emlékezésre érdemes megfigyeléseket.

49 A 9-11. században sok olyan klerikus-orvossal találkozunk, akiknek teológiai és orvosirodalmi munkássága egyaránt jelentős. Nem meglepő, hogy a kéznél lévő és rendszeresen használt liturgikus kéziratok, majd könyvek (missalek, breviáriumok, propriumok) szabad margójára, üresen maradt versojára, vagy betoldott üres lapjára, emlékeztetőül, megőrzésre szánt orvosi feljegyzéseket, megjegyzéseket írtak. A 8-11. században az istentisztelet (officium divinum) rendjét és tartalmát egyaránt szabályozó missalék vagy egyéb az mos orvosa külön receptben ajánlott gyógyszereket e célra. Ez persze aligha a tanulóifjúságnak szóló eljárás volt. Werlin, J.: En Rezept zur Stärkung des Gedächtnisses. Med. Monatschrift 15 (1961) 111-114. A nagy pestisjárványt követően rövid traktatusokban. levelekben írták meg tanácsaikat a kor orvosai. Ennek a főleg consilium jellegű levélirodalomnak az áttekintését az epistolographia didactica szempontjából Baader, G. tárgyalja: Lehrbrief und Kurztraktat in der medizinschen Wissensmitteilung des Früh- und Hochmittelalters. In: Wolf, N. R. (HrsgJ; Wissensorganisierende und wissensvermittelnde Literatur im Mittelalter. Stuttgart, 1987. 246-554. Zsigmond király orvosairól lásd: Schultheisz, E.: Die Ärzte des Kaisers Siegmund aus dem Hause Luxemburg. Ein Beitrag zur spätmittelalterlichen Medizin in Ungarn. In: Die ganze Welt ein Apotheke. Festschrift für Otto Zekert. Wien, 1969. 210-219., valamint Schultheisz, E.: Spätmittelalterliche Medizin in Ungarn. In: Proceedings ofthe XVIII. Congress of the Hist. Med. London. 1972. 1047-1052. Meg kell jegyeznem, hogy az irodalomban sokat vitatott kérdés, mely szerint a marginális glossza szükségképpen az előadó magister kezétől származik, az interlineáris pedig a tanulóétól, a liturgikus könyveknél csak teológiai-liturgiái bejegyzések esetén bír jelentőséggel. Orvostörténeti szempontból ez fel sem merül, mert a feljegyzés ez esetben nem a szövegre vonatkozik. Az orvosi- természettudományi megjegyzés csak emlékeztető, nem szövegmagyarázat, s nem továbbadásra szolgál