Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 178-181. (Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK - ARTICLES - Schultheisz Emil: A tanköltemény az orvosi oktatásban

minden ramista tankönyvben található egy szinoptikus tabella, amely a logika formális tagolódását illusztrálja az emlékezet vizuális támaszaként. Ezzel találkoztak tehát a philippo-ramismust követő, főként protestáns egyetemek hallgatói. Ismervén a logika helyét az orvosi curriculumban és az azt megelőző artes-tanulmányokban, a studiosusok az orvosi stúdium kapcsán szükségszerűen találkoztak ezzel a formával. Ramus szinopszisai azonban az orvosi irodalomba is átmentek. Tudjuk, hogy a felsorolt szerzők vagy tanítványai voltak Ramusnak, vagy egyéb tudományos kapcsolatban álltak vele. Filozófusként valamennyien ramisták voltak.

4

' Úgy tűnik, különösen a logikával is behatóan foglalkozó, azt tanító orvos-humanisták kedvelték ezt a tanulást megkönnyítő formát.

44 Külön tanulmányt igényelne az emlékezést erősítő, illetve az áttekintést és megjegyzést megkönnyítő figurák és ábrák, nem utolsósorban a szimbólumok tárgyalása, amit a késő középkor az ars demonstratív a diszciplínájához sorol.

45 Kétség kívül tancélra, és egyben gyakorlati felhasználás céljaira is szolgáltak a már emlíett költemények mellett a jól áttekinthető, könnyen megjegyezhető érvágó tabellák. Feladatuk elsősorban mégsem a memorizálás megkönnyítése volt. Az ábrák és szövegük (vagy csak a szövegük) a venaesectio, az érvágás helyének, indikációjának, legmegfelelőbb idejének meghatározását írták elő. A tabula minutium műfajával és számos változatával önálló traktátusként, nagyobb mü fejezeteként, sőt teológiai írások (főként sermók) részeként évszázadokon

46 át gyakran találkozunk, ezeket nem ritkán verses utasítások kísérik. és praktikus logikának, amely rendszerében minden tudomány alapja. Ramus az egyetemi oktatási programok reformjáért szállt síkra. 43 Zwinger a Hippokratész-kommentár előszavában Ramust, mint mesterét említi, az arisztotelészi műben pedig a tabellák használatát a logika tanításából vezeti le Vö.: Höltgen: Lm. 384.. Karcher azt írja, hogy Zwinger már Páduában, Fallopius előadásaiban találkozott kéziratos szinoptikus tabellákkal, bár bizonyítékot nem ad. Karcher, J.: Theodor Zwinger und seine Zeitgenossen. Basel, 1956. 22. 44 Az orvostörténeti irodalomban ennek alig van nyoma. Feldolgozása további kutatásaim része. Eddig, többek között Caspar Bartholinus (1586-1629) Enchiridion metaphysicum-ában találkoztam az 1624-i bővitet kiadás 102. oldalán sinoptikus táblával. Caspar Bartholinus Baselben logikát (1607), Koppenhágában eloquential (1612), majd medicinát adott elő (1613) és ugyanott a teológia professzora is lett (1613). Az anatómia katedrájára hívták Nápolyba (1609), a görög nyelv és irodalom professzorának kérte fel a montpellier-i egyetem. Maga is ramista volt. Jani tores logici című munkájában írja, hogy ebből „praecipue Ramaeorum exerrationes deteguntur" (1616.2.) . Az Enchiridion metaphysicum Aristotelis több ízben is megjelent Joannes Magirus (megh. 1596) marburgi orvosprofesszor Physiologiae libri sex című müve accessumaként. Az 1624-es már a nyolcadik kiadás, amelyet kifejezetten pro tíronum memoria írt. Magirus kitűnő teoretikus. A Physiologiae peripateticae libri sex mellett (1605) legelterjedtebb könyve az Anthropologia (Frankfurt, 1603), amely Melancthton De animájá-nak kommentárja. Bár egyetlen általam ismert olvasási kánonban sem szerepelnek Magirus könyvei, a Vero memoria studiorum" megjegyzés nem hagy kétséget a könyv jellegét illetően. 45 Kutatásaim erre nem terjedtek ki. Irodalmának jó összefoglalását adja: Bonner, A.(ed. and transi.): Selected works of Ramon Llull (1232-1316). Vols. 1-2. Princeton, 1990. V.o.: Yates, A.: Gedächtnis und Erinnern. Mnemonik von Aristoteles bis Shakespeare. Berlin, 1990. Ha egyetemi tancélra nem is használták, nem maradhat e helyt teljesen említés nélkül az Emblematika, amely a „16-18. századi didaktikus irodalom terjedelmes és differenciált corpuszának egyik széles területe". Elméletét és magyar vonatkozásait Knapp Éva és Tüskés Tibor dolgozták föl: Emblémaelmélelek Magyarországon a XV1-XVIII. században. In: Jankovits L.-Kecskeméti G. (szerk.): Neolatin irodalom Európában és Magyarországon. Pécs, 1996. 171-187. 46 Könyvtárnyi irodalma lévén, tárgyalása itt nem tűnik szükségesnek, mint ahogy mellőzhető az emlékezést javító eljárások ismertetése is. Az emlékezet megőrzésére, illeve megerősítésére már a középkorban sem csak a szellem erejét vették igénybe. Az emlékezőtehetség rendszeres, iskolaszerű fokozása mellett már a középkor szá-