Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 178-181. (Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK - ARTICLES - Kóczián Mária - Kölnéi Lívia: A homeopátiás gyógyítás története Magyarországon

szám, 14. ). Tudnunk kell azt is, hogy mindez a német orvostársadalmon belül is nagy ellenállásba ütközött. Az ún. „új német gyógyászat" programja 1937-ben kudarcba fulladt, szervezetüket feloszlatták, 1939-től a laikus gyógyítók képzését megtiltották, ellenben az orvosi egyetemeken kötelező tárgy lett pl. a homeopátia is. Simonovits hévízi előadásában kiemelte, hogy Korányi Sándor professzor már 1936-ban elítélte a homeopátiát, mint - véleménye szerint - a fasiszta ideológia által támogatott gyógymódot (im. 601. o.). Korányinak a homeopátiához való viszonyát egy másik oldaláról világítja meg az, hogy - Antal Margit visszaemlékezései szerint -Korányi és Schimert között komoly személyes összeütközések voltak. Korányi tisztában volt a homeopátia eredményeivel, de az alapelveket nem akarta elfogadni. Szerette volna Schimertet rávenni arra, hogy a „homeopátia"-megnevezés használata nélkül oktasson, felhasználva a homeopátia gyógyszerkincsét és eredményeit, de Schimert erre nem volt hajlandó. Simonovits 1949-es beszéde évtizedekre árnyékot vetett a homeopátia magyarországi megítélésére. Végül az 1950:25. törvényerejű rendelet intézkedett A közforgalmú gyógyszertárak állami tulajdonba vételéről. Ennek értelmében a homeopátiás gyógyszerkészletet zárolni kellett, és be kellett szolgáltatni a Gyógyszertári Központ Zrínyi utcai telephelyére. Képzés, orvosok és gyógyszerek híján a homeopátia pusztulásra volt ítélve, a században már másodszor. Schimert Gusztáv több mint harminc éves tevékenysége nem volt elegendő ahhoz, hogy kialakuljon egy erős homeopata orvoscsoport Magyarországon. Érdekes kérdés, hogy miért éppen nálunk maradt ennyire gyökértelen a homeopátia a 20. század első felében, holott a betegek részéről lett volna érdeklődés e gyógymód iránt. Tudjuk azt is, hogy pl. a Szovjetunióban virágzott a homeopátia a múlt század folyamán. Szó sem volt betiltásáról vagy lehetetlenné tételéről. Magyarországon az egészségügy ún. szocialista átszervezésekor talán azért lehettek annyira sikeresek a kivitelezők, mert a magyar orvostársadalomban nem voltak nagy számban sem természetgyógyászok, sem homeopaták. 17. A „búvópatak". A homeopátia képviselői 1950 és1990 között 1950 és 1990 között mégis megteremtődött a folytonosság a magyarországi homeopátia történetében. Ez néhány, a tiltással és a lehetetlen körülményekkel nem törődő orvos tevékenységének volt köszönhető. Már szóltunk róla, hogy Schimert Arnd 1956-ig homeopataként praktizált Budapesten. Botfalvy Józsej neve is telmerült már. Belgyógyász volt, a harmincas években németországi tanulmányútja során mélyedt el a homeopátiában. Éveket töltött a stuttgarti Robert Bosch Klinikán, ahol alapvetően homeopátiás orvoslással foglalkoztak. Botfalvy 1939-ben tért vissza Magyarországra, ahol ettől kezdve magánorvosként haláláig (1962) gyakorolta ezt a gyógymódot. Gyógyszereit elsősorban Svájcból szerezte be, magánúton. Betegei főleg idősebb fővárosiak és vidékiek voltak. Patay István 1951-ben kereste fel először Botfalvy doktort, hogy a homeopátia iránt érdeklődjön nála. A két orvos jó munkakapcsolatba került, Patay István idősebb kollégája tanítványa lett. Botfalvy József halála után Patay doktor több nyugat-németországi kurzu-