Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 174-177. (Budapest, 2001)
KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEW
közelítettek meg, próbáltak nyomon követni, újabb és újabb formában igyekeztek interpretálni. A tudományos tanulmányok, könyvek mellett számos „könnyebb" műfajú megemlékezés is napvilágot látott: regények és színdarabok formájában. Ezek sorát gazdagítja Wolfgang Tschirk — aki egyébként nem orvos vagy orvostörténész, hanem matematikus, fizikus és jelenleg testi fogyatékosok beszédkészségének fejlesztésével foglalkozik — Semmelweisről szóló regénye. A szerző a legfontosabb és legszínvonalasabb Semmelweis-irodalomra támaszkodva, valós személyek szerepeltetésével, hiteles adatokra hivatkozva írta meg könyvét. A történet hátterét az 1848-as forradalmi Bécs és Pest szolgáltatja, amely történelmi eseményekben Semmelweis köztudottan nem vett aktívan részt. Az anyák megmentőjének története, tragikus sorsa és személyisége — úgy tűnik — örök téma marad és időről időre felkelti a szerzők érdeklődését. Kapronczay Katalin Walde, Christine: Die Traumdarstellungen in der griechisch-römischen Dichtung. München-Leipzig, K.G.Saur, 2001. 487 p. Ez a nehezen meghatározható műfajú, talán leginkább irodalomtörténeti, vagy szemiotikai tanulmány az antik irodalom álomábrázolásait elemzi rendkívüli alapossággal. A több, mint negyven görög és római álomábrázolás részletes analízise nem csupán az egyes álmok tematikai és formai leírását tartalmazza, hanem irodalmi funkciójukat, pszichológiai jellegüket, szemantikai és szemiotikai jellegzetességeiket is elénk tárja. Az antik irodalmakban az álmoknak sajátos szerepük volt, hiszen alkalmat adtak arra, hogy az álmodó személyt az író vagy költő önnön világa s környezete fölé emelje, érzékelésének határait kitágítsa, vagy sorsát befolyásoló eseményeket adjon tudtára. Emellett az álmok segítségével olyan, a korban szokatlan irodalmi fogások is szerephez juthattak, mint az idősíkok váltogatása, az epikus linearitás átlépése, a groteszk, gyakran egyenest bizarr ábrázolásmód, a szokatlan szókapcsolatok szerepeltetése, a személyiség pszichologikus elemzése, vagy az aktuális utalások rejtjelezése. Mindehhez az antikvitásban gazdag eszközkészlet állt rendelkezésre, amely az álomleírás formáját és tartalmát is gyakran eleve meghatározta. Kötetünk álomanalízisek sorából áll: az álomanalízis kitér az álmok genezisére, az álmodás folyamatára, az álomra mint elbeszélésre és mint cselekvési formára, az álomalkotó elemekre és az álomtípusokra éppúgy, mint az álmodó személyeknek, az álomlátás helyének, módjának, szerepének és szereplőinek tipológiájára is. Christine Walde összehasonlító vizsgálata azonban nem csupán egyfajta álom- és motívumtipológia összeállítását teszi lehetővé, hanem azt is, hogy segítségével a korabeli álomfelfogásról, lélektani szemléletről is képet alkothassunk. Valamennyi antik álomábrázolásra az egyéni és a tipikus sajátos egyensúlya jellemző, s szinte mindnek sajátja a jelentés, az utalások sokrétűsége, a variációk gazdagsága. Walde álom-hermeneutikájának tanulságai persze az itt ismertetettnél sokkal bonyolultabbak, szerteágazóbbak. Könyve legnagyobb erénye, a filológiai pontosságon és a kiváló asszociatív készségen túl, elsősorban éppen a sokrétűség és a sokszempontúság. Müvének orvostörténeti vonatkozásait nem is szükséges hangsúlyoznunk, hiszen elemzései természetesen számos helyen kapcsolódnak az antik pszichológiatörténethez, sőt terápiatörténethez (Artemidóros Daldianus, Aelius Aristides, stb.), de a modern pszichoanalízis és lélektan történetéhez is fontos adalékokat nyújthatnak. Magyar László András Weszprémi Ist\>án emlékezete halálának 200. évfordulóján. Bevezető tanulmány: Schultheisz Emil, sajtó alá rendezte: Gazda István, összeállította: Szállási Árpád, jegyzetek: Gazda István. Piliscsaba — Bp. — Debrecen, Magyar Tudománytörténeti Intézet — Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár — Debreceni Orvostudományi Egyetem, 2000. 293 p. A magyar orvostörténet-írás atyja, a felvilágosodás kiemelkedő orvosa, a polihisztor Weszprémi István rendkívül gazdag életműve jó ideje folyamatosan foglalkoztatja a hazai kutatókat. A jelen kötet ezt az életmüvet kívánja bemutatni, összegyűjtve és tematikus rendbe sorolva azokat a legfontosabb tanulmányokat és adatokat, amelyek az utóbbi 68 évtized kutatómunkájának eredményeit összegzik az olvasó számára. A Magyar Tudománytörténeti Szemle Könyvtárának sorozatában megjelent Weszprémi-emlékkötet célja kettős: részint a további kutatásokhoz kíván segítséget nyújtani azáltal, hogy az immár nehezen föllelhető könyvekben, folyóiratokban megjelent cikkeket, szövegeket hozzáférhetővé teszi, részint pedig az egyetemi tudománytörténeti tanulmányokhoz ad haszonnal forgatható segédletet.
