Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 174-177. (Budapest, 2001)

KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEW

további nemzetközi irodalmi összeállítást is közöl a mü végén az egyes fejezetek sorrendjében. Ugyancsak a fejezetek végén található a könyvben idézett kutatók tudományos müveinek hivatkozásjegyzéke. A könnyebb tájékozódás érdekében személy- és tárgymutató segít az eligazodásban. Ajánlható ez a monográfia a tudománytörténészek, különösen a gyógyszerészet- és orvostörténészek számára, valamint azon gyógyszerészek és orvosok, gyógyszerész- és ovostanhallgatók számára, akik a gyógyszeres terápia története iránt érdeklödnek. Ráczkevy Edit Semmelweis Ignác emlékezete. Válogatta: Szállási Árpád. Sajtó alá rendezte: Gazda István. Előszó: Papp Zoltán. Utószó: Lampé László. Bp.—Piliscsaba, Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár — Semmelweis Egyetem ÁOK I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikája — Magyar Tudománytörténeti Intézet, 2001.

1—II., 272 p., 273—556.p. 11 sztl. p. névmutató. A magyar orvostudomány nemzetközileg is legismertebb, bizonyára legnagyobb alakja Semmelweis Ignác. A róla szóló irodalom az utóbbi száz-százhúsz évben könyvtárnyi terjedelműre növekedett, itthon és külföldön egyaránt se szeri, se száma az életrajzoknak, megemlékezéseknek, tudományos és népszerűsítő értékeléseknek, vitairatoknak, szépirodalmi feldolgozásoknak. A jelen válogatás ennek az áttekinthetetlenül hatalmas irodalomnak kvinteszszenciáját próbálja nyújtani, összegyűjtve mindazokat a — kizárólag hazai és magyar nyelvű — tanulmányokat, közleményeket, amelyek a legtöbbel járultak hozzá mai Semmelweis-képünk kialakításához. A lehetőség szerint kronologikusan — az életrajz menete szerint — szervezett első kötet a családot, a gyermekkort és a tanulmányokat ismertető írásokkal indul, majd a nagy felfedezésnek, a gyermekágyi láz kóroktanának sokoldalú elemzése következik. Külön fejezetekbe foglalt cikkek mutatják be a kort és a tudományos környezetet: a bécsi, majd a magyarországi éveket, barátokat és ellenfeleket, végül pedig a Semmelweis-müvekről (elsősorban az Aetiologie-ról) s az életmű visszhangjáról esik szó. A második kötet e visszhang további elemzésével indul, a patográfiával s a halál, temetés körülményeinek ismertetésével folytatódik, majd Semmelweis hazai és külföldi méltatóinak sorra vételével fejeződik be. A köteteket jegyzetapparátus és névmutató zárja. Noha e kiadvány hiánypótlónak tartható, s minden további Semmelweis-kutatás alapjának tekinthető, bizonyos — többnyire kényszerű — hibáira e rövid jegyzetben is fel kell hívnunk az olvasók figyelmét. A könyv — gyűjteményes kötet lévén — a fölvett tanulmányok eredeti (néhol „meghúzott") szövegét hozza, a bennük olvasható, azóta megcáfolt, elavult, vagy éppen egymásnak ellentmondó megállapításokkal egyetemben — ezekre valahogy utalni lehetett volna. Nem utal továbbá a kiadvány, még ajánló bibliográfia erejéig sem a szintén hatalmas külföldi és idegen nyelvű Semmelweis-irodalomra, ennek újabb szempontjaira és irányára, noha éppen napjainkban erősödnek azok a hangok, amelyek Semmelweistől igyekeznek elvitatni érdemeit. Ugyancsak keveset tudhatunk meg arról, hogyan lett Semmelweisből az 1890-es évektől „Semmelweis, az anyák megmentője", pedig ez igen izgalmas kérdés. Semmelweis műveinek bibliográfiáját a róla szóló irodalom ajánló bibliográfiájával is érdemes lett volna talán kiegészíteni, hiszen hasonló kiadvány valószínűleg most egy darabig nem jelenik meg. Nyilván anyagi okokból hiányoznak továbbá az illusztrációk, illetve az ezekre való utalások. Magam hiányoltam a kötet szerkesztési, válogatási elveit tisztázó előszót is. E néhány hiányosság azonban alig von le valamit e kitűnő — ráadásul szép kivitelű — kézikönyv és forrásmunka értékéből, amelynek minden orvostörténész polcán ott kell ezentúl állnia. Magyar László András Tschirk, Wolfgang: Tödliche Wahrheit. Roman um Ignaz Semmelweis, der das Kindbettfiebers besiegte. Berlin, Friedling,2001. 111 p. „Csak nagyon keveseknek adatott meg, hogy az emberiségnek valóban hatásos, nagy és tartós szolgálatot tegyenek és a világ kevés kivétellel keresztre feszítette és megégette jótevőjét". 1861. augusztus 10-én írta e sorokat egy Kugelmann nevű orvos Semmelweisnek. Ezeket az elgondolkodtató és súlyos igazságokat hordozó szavakat választotta a legújabb Semmelweisről írott könyv szerzője, Wolfgang Tschirk, műve mottójául. Azt, hogy mennyi keserű igazság rejtőzik e mondat hátterében, valóban jól példázza Semmelweis életmüve, a gyermekágyi láz kóroktanának felfedezéstörténete, amelyet már igen sokan és a legkülönfélébb nézőpontokból