Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 174-177. (Budapest, 2001)
KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEW
Kapronczay K.— Vizi E. Sz. (szerk.): Híres magyar orvosok. 1. kötet, Bp., Galenus, 2000. 169 p., ill. Kapronczay K.— Vizi E. Sz. (szerk.): Híres magyar orvosok. 2. kötet, Bp., Galenus, 2001. 170 p. ill. Minthogy magyar orvosi életrajzi lexikon egyelőre nem létezik, akár hiánypótlónak is nevezhető ez a két, tartalmában és küllemében egyaránt szép kötet. Az összeállítókat, szerzőket nyilván többfajta cél is vezérelte: Egyrészt tisztelegni kívántak a hazai orvostudomány nagyjai előtt, s úgy gondolták, kötelességük emléküket lehetőség szerint megőrizni, másrészt a szakma története, hagyományai iránt érdeklődőknek szerettek volna segítséget nyújtani. Mert mi lehet ösztönzőbb és bátorítóbb a mindennapok nehézségei közt, mint az elődök példája? S mi adhat hűbb képet a teendőkről, mint egy-egy küzdelmekkel, sikerekkel és gondokkal, gondolatokkal és reményekkel teli életrajz? Az első kötet azoknak az orvosoknak életrajzait gyűjt egybe, akik a Magyar Tudományos Akadémia tagjaivá emelkedhettek, kiegészítve két kikerülhetetlen életművel: Semmelvveisével és Kaposiéval. A második kötet voltaképp kötelező folytatás: további akadémikus orvosok mellett azok szerepelnek benne, akik teljesítményükkel kiemelkedtek az elmúlt évszázadok nagyjai közül, de ezért vagy azért, vagy mert túl korán éltek, vagy egyéb okokból (sajnos túl jól ismerjük hazánk történelmét és sajátos szokásait) nem lehetek tagjai az Akadémiának. A életrajzok szerzői közt mindkét kötetben a magyar orvostörténetírás legjobbjai szerepelnek: orvosok, mint Birtalan Győző, Vizi Szilveszter, Schultheisz Emil, Honti József, vagy Szállási Árpád, s bölcsészek: Antall József, Kapronczay Károly, Kapronczay Katalin egyaránt. E kötetek tehát részben megvalósítják a régi álmot is: történészek és orvosok gyümölcsöző együttműködését. A szerzők névsorához méltó a biográfiák színvonala is, s bár az első köteté kissé kevésbé egyenletes, ám e hibát a másodikban a szerkesztőknek sikerült javítaniok. A remek, fekete-fehér, egész oldalas portrékat Vékás Magdolna, Nagy Géza, Székely Tamás munkái) és a szövegközti illusztrációkat a szerzők sokszor nehezen fellelhető, vagy kevéssé ismert anyagból válogatták, s a szövegek is gyakran új vagy új módon értelmezett információkat közölnek. Sajnos nem minden szerző hoz életrajza végén legalább tájékoztató jellegű irodalomjegyzéket, pedig effélére gyakran a „laikus" olvasó is kíváncsi lenne. A Galenus kiadó munkáját a kiváló kivitelezés, a tiszta tipográfia és a nem hivalkodó, ízlésesen szép külalak dicséri. A Híres magyar orvosok sorozata reményeink szerint nem áll meg a második kötetnél, hiszen nagy nevekben, szerencsére nincs hiány. S a kötet olvastán újra meggyőződhetünk Joannes Saresberiensis igazáról: „Nani sumus, humeris gigantum insidentes" = Óriások vállán ülő törpék vagyunk csupán. Magyar László András Kiss László: Doleo — ergo sum. A világirodalom nagyjainakpatográfiája. Dunaszerdahely, Lilium Aurum, 2001. 183 p., ill. A termékeny szlovákiai magyar orvostörténész, Kiss László e kötetében öt neves író, Jack London, Guy de Maupassant, Ernest Hemingway, Lev Tolsztoj és Johann Wolfgang Goethe patográfiáját közli, élvezetes stílusban, a korábbi szakirodalom megállapításait sokhelyütt egyéni ötletekkel s új szempontokkal is kiegészítve. A patográfiák — mint azt a szerző gondolatgazdag utószavában is kifejti — ideális esetben nemcsak életrajzi adalékokat szolgáltatnak, hanem a szerző munkásságát, írói attitűdjét is új oldaláról világíthatják meg: a pathos, a szenvedés ugyanis abban az esetben is alakítja a művész világlátását, sorsát és írói készségét, ha nem lelki, hanem testi eredetű. A patográfia szerzőjének azonban mindig óvatosan kell bánnia anyagával, hiszen igen keskeny mezsgyén jár, s könnyen olyan tényekre is fényt deríthet, amelyek nem segítik, hanem inkább akadályozzák majd olvasóját az írói életmű helyes értékelésében, befogadásában. Kiss László e — nyilván elsősorban nem szakmai, hanem „laikus" közönségnek írott — könyvében mindig sikerrel marad a jó ízlés, a szakmai pontosság és az objektvitás határai között. S noha némelyik megállapításával bizonyára mindennek ellenére is vitatkozni lehet majd (ami korántsem baj), kötete a szakmabelieknek, orvostörténészeknek és irodalomtörténészeknek is bátran ajánlható olvasmány. Magyar László András
