Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 174-177. (Budapest, 2001)

KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEW

megemlékezni, bár e politikai pálya 58 éves korában kezdődött és 1993. december 12-én, tragikus halálával zárult. E három esztendő sorsdöntő volt Magyarország életében, de e helyzetben Antall határozott egyénisége, céltudatos politikája kiemelkedett a hazai és a Magyarországhoz hasonló nehézségekkel küzdő, volt szocialista országok politikai életéből. Eletéről és politikai pályafutásáról több feldolgozás született, viszont ezekben elég elnagyoltan írták le vagy elemezték politikai pályára lépése előtti munkásságát, azt az időszakot, ahol maradandót alkotott. Tanár volt, majd múzeumszervező, kiemelkedő tudományszervező képességekkel rendelkező, jól felkészült szakember, aki képes volt európai mintának számító orvos-gyógyszerészettörténeti múzeumok sorát felállítani, legfőképpen a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár intézményét megteremteni. Maga is kiváló felkészültségű kutató volt, mielőtt orvos- és gyógyszerészettörténelemmel foglalkozott volna, a magyar politikai liberalizmus történetét, elsősorban Eötvös József és Trefort Ágoston politikai és politikai és oktatástörténeti tevékenységét kutatta, értékelte. Antall József valóban politikai családból származott (apja id. Antall József kisgazdapárti miniszter volt), így a családi házból hozta „magával" a legkülönbözőbb történeti folyamatoknak politikai-történeti vizsgálatát, a nagy történelmi változásokban a kisebb (vagy szakterületekre) való kisugárzás elemzését. Ez főleg a hazai orvosképzést és orvostudományt megújító ún. pesti orvosi iskola vizsgálatában mutatkozott meg, amikor Balassa János és körének kapcsolatait tárta fel Eötvös Józseffel és a kiegyezésben lényeges szerepet játszott centralistákkal. Az orvostörténelem nem szerepelt még az egyetemi képzésben, így Antall József lényegesnek ítélte meg a szaktudományi társaság szerepét, nevezetesen a Magyar Orvostörténclmi Társaság megerősítését. Valóban nemzetközi hírű orvostörténész, kutató és intézetvezető volt, amikor a rendszerváltozás idején politikai pályára lépett. E kötet az Antall „kép" kiegészítését jelenti, az elnagyolt „életrajzi adat" kifejtését és feltárását. Antall József nem írt életrajzot, írásban nem foglalkozott saját munkásságának értékelésével, viszont miniszterelnökként sok „életinterjút" kértek tőle, amit a kötet szerzője és dokumentumainak válogatója felhasznált, s nem a „harmadik személy" esetleges átírásával (vagy torzításával, rövidítéseivel stb.) írt meg, hanem egyenesen Antall József szavaival mondatja el. A munka kicsit önéletrajz, kicsit életrajzi-munkássági leírás, mindenesetre igyekszik hiányt pótolni. A. B. Kapronczay Károly: Győry Tibor. Tudós tanár, tanár tudós. Bp. Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, 2001. A „Tudós tanár, tanár tudós" sorozatban jelent meg Győry Tiborról (1869—1938), a hazai orvostörténetírás egyik 20. századi megteremtőjéről szóló kötet. Győry Tiborról sokáig alig-alig szóltak, pedig az orvostörténelem egyetemi rendes tanára, ezen diszciplína akadémikusa volt, olyan iskolateremtő egyéniséget tisztelünk benne, akinek hatása valóban napjainkig hat. A kötet bevezetőjében így szól Győry Tiborról Schultheisz Emil professzor: „...A magyar orvostörténelemnek kevés egyetemi tanára volt, közöttük egyedülálló. Győry Tibor alakja. Humanista orvos, pragmatikus történész, remek pedagógiai érzékkel megáldott tanár. Ez a könyv egy olyan tudós tanár életét és munkásságát mutatja be, aki oktató és kutató munkája mellett közéleti tevékenységével is beírta nevét a hazai egészségügy történetébe. Egyetemi tanárként több orvosgenerációt tanított arra, hogy a humán műveltség is a medicina része. Neve Európa-szerte ismert volt, ennek köszönhető, hogy a Német Orvostörténeti Társaság 1929ben évi nemzetközi kongresszusát Budapesten tartotta. Sok új adatot feltáró, gondolatokban gazdag irodalmi munkássága nemcsak forrásként értékes, de kritikájával is leköti a tudni vágyó olvasót." A kötet valóban izgalmas szakmai olvasmány, hiszen nemcsak egy kiváló tudós életével, munkásságával ismerkedhetünk meg, hanem Daday András Győryre emlékező hosszabb írásának részleteiből egy tudomány születésével is megismerkedhetünk. Daday András és mások közvetlen tanítványai voltak Győry Tibornak, ő irányította őket az orvostörténelem legkülönbözőbb területeinek művelésére, oktatására, viszont Daday plasztikusan leírta Győry oktatási stílusát, megbeszéléseik hatásait, szokat a tulajdonságokat, amelyek például szolgálhatnak a késői követöknek, főleg azoknak, akik már nem ismerhették Győry Tibort. Győry Tibor nemcsak tudományszakot teremtett, müveit, oktatott, hanem belügyminisztériumi államtitkárhelyettesként a hazai egészségügy egyik korabeli irányítója és szervezője volt. Ebből a szempontból érdekes a Győry Tibor munkáiból válogató dokumentum-fejezet azon írása, amely a Tanácsköztársaság egészségügyének kritikáját végezte el. Érdekes és értékes dokumentum, olyan írás, amelyet az utókor haszonnal forgathat. A kötet életrajzi és elemző részét Kapronczay Károly írta, a dokumentumokat Kapronczay Katalin rendezte sajtó alá. A. B.