Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 174-177. (Budapest, 2001)

KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEW

KÖNYVSZEMLE Jorek, Adriane: Das Pulver als Arzneiform. Ein Überblick über seine Entwicklung vom 18., bis 20. Jahrhundert. (Heidelberger Schriften zur Pharmazie- und Naturwissenschaftsgeschichte. Bd. 16.) Stuttgart, Wissenschaftliche Verlagsgesellschaft, 1998. 219 p., ill. A gyógyszertörténeti irodalom eddig csupán az orvosságok alapanyagaival, összetevőivel, gyártásával, kereskedelmével, terjesztésével, illetve a velük kapcsolatos törvénykezéssel, szabályozással foglalkozott, ezúttal azonban formai szempontú feldolgozást olvashatunk. Jorek tanulmánya a por alakú orvosságok történetét, pontosabban az orvosságok por alakjának történetét állította össze. Könyvének fötémája a pulverizált gyógyszerek 18—19. századi karrierje, a bevezetőben és a könyv zárófejezetében azonban e sajátos gyógyszerforma korábbi históriájával, illetve lehetséges eljövendő sorsával is megismerkedhetünk. A definíciót követő, s az Ebers-papirusszal induló, rövid, ám érdekes történeti bevezető után a szerző az — elsősorban német — gyógyszerkönyvek porított szereit elemzi. (Az elemzést kitűnő gyógyszerkönyv-történeti összefoglaló indítja). Az analízisek olvastán nemcsak a „pordivat"-hullámok keletkezésének és enyésztének lehetünk tanúi, hanem egy-egy gyógyszer genealógiájával és a gyógyszergyártás korabeli szempontjaival is megismerkedhetünk. A por alakú gyógyszer a 19. század végéig — romantikus formájának és azonosíthatatlan voltának köszönhetően — „titkos csodaszereként is gyakran fordult elő. A következő fejezet a 18—19. századi német gyógyszerészeti kézikönyvek tartalmát dolgozza föl a vizsgált forma szempontjából, majd néhány német kozmetikai munka elemzése következik, felhívva figyelmünket a gyógyszergyártás és a kozmetikai ipar szoros kapcsolatára. Igen érdekes a következő, a pulverizált orvosságok gyártásával foglalkozó, s gazdagon •— bár nem túl jó minőségben — illusztrált rész, amely technikatörténeti oldaláról is megvilágítja tárgyát. Végül azt tudhatjuk meg, hogyan és miért alkalmazta és alkalmazza ezt az ősi „kiszerelési" formát a modern gyógyszeripar. A porított gyógyszerek 18. századi nagy számát könnyű (olcsó) előállításuk és oldhatóságuk, valamint a magiszteriális szerek túlsúlya magyarázta. (Ezért oly gyakori ez a forma az ún. „szegény-gyógyszerkönyvek"-ben is.) 20. századi háttérbeszorulásuk — és a por receptek egyszerűsödése — részben technikai és csomagolási okokkal, részben pedig a préselt, kapszula-, drazsé- és tablettaformák divatjával, utóbbiak könnyű kezelhetőségével és előreadagolhatóságával indokolható. Manapság a porított gyógyszereket elsősorban külsőleg szokás alkalmazni, gyógyító és kozmetikai célból egyaránt. Adriane Jorek könyve, bár sajnos csupán német forrásokra épít, új aspektusának köszönhetően rendkívül érdekes olvasmány: „laikus" olvasóknak is bátran ajánlható. Magyar László András Kapronczay Károly: Antall József. Tudós tanár, tanár tudós. Bp. Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum. Bp. 2001. Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum az elmúlt évben új kiadványsorozatot indított, amely a hazai tudományos életben jelentős szerepet és hatást kiváltó személyiségek életútját, munkásságát és az adott (választott) szakterületükre kifejtett hatásukat tárja fel. Elsősorban iskolateremtő egyéniségek életútját kívánja nyomon követni, állítani példaként az olvasó és a szakmai érdeklődő elé. E sorozatban jelent meg Antall József (1932—1993) munkásságát feltáró kötet, amely alapos életrajzi és szakmai tevékenységét elemző részből áll, amit kiemelkedő munkáiból származó válogatás zár. A rendszerváltás miniszterelnökéről az utókor elsősorban mint politikusról fog