Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 174-177. (Budapest, 2001)

KRÓNIKA — CHRONICLE

haemoglobino-pathiák földrajzi elterjedtségét, incidenciáját és prevalenciáját, majd — különösen a maláriával fennálló összefüggésekre figyelemmel —jelentős molekuláris-kémiai és molekuláris-genetikai adatokkal járultak hozzá az emberi szervezet egyik legbonyolultabb szerkezetű molekulája: a haemoglobin rendellenességeire, ill. a haemoglobinopathiák kórfejlődéstanára vonatkozó ismereteink fejlődéséhez. Radio-izotópos, kromatográfiás, immun-elektroforézises, bio-szintézises, haemoglobin-kristallizációs, folyadék-szcintillációs és más korszerű módszerekkel új haemoglobin típusokat és új haemoglobin variánsokat ismert fel; akut hemolitikus krízisben alkalmazható egyszerű laboratóriumi eljárást dolgozott ki az A(afrikai) típusú G—6PD deficiencia kimutatására; beszámolt haemoglobinopathiák családon belüli halmozódásáról; fetalis hemoglobin Örökletes perszisztenciája szempontjából homozygota bennszülötteket észlelt Ghánában; bioszintetikus vizsgálatokkal tisztázta a G-gamma és A-gamma lánc előfordulásának arányát; a Bart's haemoglobin mennyiségének variabilitásával járó alfa-lánc deficienciát észlelt s miután afrikai gyermekekben Bart's haemoglobint és alfa-thalassaemiát talált, szűrővizsgálatokat tartva szükségesnek felmérte nyugat-afrikai populációban az alfa-thalassaemia gén előfordulásának gyakoriságát. Beszámolt a homozygota haemoglobin D betegség diagnosztikájáról; vizsgálta a trópusi splenomegalia syndromával járó anaemia kórfejlődéstanát... Kutatásai alapján a thalassaemia africanát önálló mutatiónak minősítette. A haemotologia vezető nemzetközi szakfolyóirataiban publikált számos tanulmánya alapján Ringelhann professzor a haemoglobinopathiák elismert szaktekintélye lett. Tagjai közé választotta a Nemzetközi Haemotologiai Társaság; a Nemzetközi Klinikai Kémiai Szövetség; vezetőségi tagjává a Ghánai Biochemiai Társaság, majd a Magyar Haematologiai Társaság. A Magyar Tudományos Akadémia „Tudományok doktora" (DSc) fokozat odaítélésével ismerte el érdemeit. A Ferrarai Tudományos Akadémia felkérésére munkatársával, F.I.D.Konotey-Ahulu professzorral közösen írta meg a ferrarai Akadémia Actájában a nyugat-afrikai haemoglobinopathiák inclusive thalassaemiák összefoglaló ismertetését. A nemzetközi hírű tudós életrajzát a kortárs hírességek között ismertette a Dictionary of African Biography (London 1970) és a Dictionary of International Biography (Cambridge 1999). Afrikai küldetésének lejártával Magyarországra hazatérve (1973) Ringelhann professzor a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. sz. Belgyógyászati Klinikáján, ezt követően az Orsz. Rheumatologiai és Physiotherapeutikai Intézet laboratóriumában a rutin feladatok ellátása mellett folytathatta kutatásait, amelyek főként a hazánkban előforduló béta-thalassaemia molekuláris karakterizációjával és a haemoglobinopathiák hazai szűrővizsgálatának megszervezésével voltak kapcsolatosak. Nagy lendülettel megindított tevékenységét súlyos szívizom infarktus következtében abba kellett hagynia. Nyugállományba, de nem nyugalomba vonult: (1975) s ettől kezdve orvostörténeti kutatással foglalkozott. Nevéhez fűződik a magyar orvosképzés prae-akadémikus periódusában 1769-ben Egerben létesített „püspöki orvosi iskola" (Scola medicinalis episcopalis Agriensis) történetének és az azt vezető Markhot Ferenc dr. működésének feldolgozása. Az egri Megyei Kórház azóta viseli Markhot Ferenc dr. nevét. Utóbb a haemoglobinopathiák, a malária, a Magyarországon előforduló fertőző betegségek, továbbá a klinikai kémiai történetével foglalkozott. Alelnöke, majd tiszteletbeli alelnöke lett a Magyar Orvostörténelmi Társaságnak; elnyerte az orvostörténelmi Zsámboky, a Weszprémi, valamint a belorvostani Jendrassik Emlékérmet. Áldozatos életének agyvérzés vetett véget 1999. ápr. 15-én. Elhunytáról terjedelmes nekrológgal emlékezik meg a „Haemoglobin" c. nemzetközi folyóirat 1999. évi 4. füzete. A családi éleiében is példamutató, 50 éven át hü feleségét és három leánygyermekét, valamint négy unokáját féltő gondossággal szerető tudóst a Magyar Orvostörténelmi Társaság elnöke búcsúztatta. „Sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak" idézte a Hegyi Beszéd örökérvényű szavait, melyek kiváltképp érvényesek az orvosokra. Az ő tevékenységük ugyanis lélektelen, sivár prakticizmsuba süllyed elhivatottság hiányában. Ringelhann professzor hivatástudatáról saját szavai tanúskodnak: „Az orvostudományt — írta egyik közleményében — mely az utóbbi évtizedekben óriási haladást tett, a technika magával ragadta. A molekuáris genetika, a sejttenyésztés és sok más új eljárás kifejlesztette a „tudós orvosokat". Ez rendjén is van így, de bármilyen módszert alkalmazunk, a kiindulópont a beteg legyen. Az ö állapotának javulása ad biztonságot az orvos tevékenységének..." Az orvosi etika lényegét is tömören megfogalmazó Ringelhann professzor nevét az utánunk jövő generációk is tisztelettel és megbecsüléssel fogják emlegetni. A megemlékezés összeállításához felhasznált adatok szíves rendelkezésre bocsátásáért a Ringelhann családnak tartozom köszönettel. Ringelbann professzor müveinek repertóriumát készséggel bocsátjuk az érdeklődők rendelkezésére. Karasszon Dénes dr.