Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 174-177. (Budapest, 2001)

KRÓNIKA — CHRONICLE

ERDÉLYINÉ KOVÁCS ELEONÓRA (1939—2001) 62 évesen, hosszas szenvedés után elhunyt a Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár osztályvezetője, társaságunk tagjai és könyvtárunk olvasói által jól ismert munkatársunk, Nóra. Kovács Eleonóra Budapesten született 1939. január 27-én. Édesapja, dr. Kovács Pál, a Fővárosi Bíróság tanácsvezető bírája volt. Nóra 1957-ben, Budapesten, a Dózsa György Gimnáziumban tett érettségi vizsgát, majd geodéziai rajzolóként a Térképészeti Intézet munkatársa lett. 1961-ben szerzett gyógytornász oklevelet az Egészségügyi Szakiskolában. Mint képzett gyógytornász előbb az ORFI-ban (1961—1964), majd az újpesti szakorvosi rendelőintézetben dolgozott, ám egészségügyi okokból e munkakörét feladta s könyvtárosként helyezkedett el az Aluterv Könyvtárában. Itt szerezte meg második oklevelét, s tette le szakkönyvtárosi vizsgáját. Emellett német nyelvből is sikeresen vizsgázott. Olyan munkahelyet keresett ekkor, ahol egészségügyi és könyvtárosi végzettségének egyaránt hasznát veheti, s olyan munkát, amely humán érdeklődését is kielégíti. A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum Könyvtárába 1970. június 16-án nyert felvételt: élete hátralévő harminc esztendejét közöttünk töltötte. Kollégánkként végezte el az ELTE könyvtár szakát, s szerzett a magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat történetéről írott szakdolgozatával, egyetemi diplomát. 1974-től csoportvezető, 1981-től osztályvezetőként és részlegvezetőként végezte munkáját, mindeközben a Magyar Orvostörténelmi Társaság pénztárát is kezelte. Nóra 1973-ban kötött házasságot tragikus sorsú munkatársunkkal, a kivételes tudású dr. Némethy Ferenccel. Férje 1979-ben bekövetkezett halála után, 1981-ben Erdélyi Csaba, mezőgazdász mérnökkel kötötte össze életét. Harmonikus, szeretetteljes kapcsolatuknak Nóra korai halála vetett véget. Nóra jelentős részt vállalt az Orvostörténeti Könyvtár kiépítésében, szerkezetének kialakításában. Lelkiismeretes, segítőkész, az irodalom, zene, művészetek iránt oly fogékony lényét nem feledjük.