Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 174-177. (Budapest, 2001)

KRÓNIKA — CHRONICLE

NEKROLÓGOK RINGELHANN BÉLA (1917—1999) Ringelhann Béla régi egri patrícius családban született 1917. febr. 19-én. Középiskoláit szülővárosában a ciszterci­ta gimnáziumban végezte (1934), majd a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karán 1941-ben avatták orvosdoktorrá. Tüstént frontszolgálatra osztották be. Egy sebesült ellátása közben életveszélyes tüdőlövést szenvedett és hajszál híján hősi halált halt, de kitűnő fizikuma, mely számára középiskolás korában számos úszó­bajnokság megnyerését biztosította, most sem hagyta cserben. Vasszervezete kiheverte a súlyos vérveszteséget és életben maradt. Az aortája közelében fennakadt repeszdarabot azonban, amelyet a műtéti kockázat miatt eltávolít­hatatlannak minősítettek, élete végéig magában hordozta. Frontszolgálatra alkalmatlanná válva a budapesti Szt. Rókus Kórház kórbonctani osztályához tartozó diagnosz­tikai laboratóriumban Endes Pongrác mellé osztották be; szolgálati viszonyuk életre szóló barátsággá fejlődött. — A laboratóriumi szakorvosi képesítést megszerezve (1949) megnősült, majd ugyancsak egri születésű felesé­gével, Horanszky Gabriellával visszaköltözött Egerbe, ahol előbb a Szt. Vincéről elnevezett városi-, majd rövidesen a megyei kórház laboratóriumának osztályve­zető fővárosává nevezték ki (1951—1964). Érdeklődése a rutin feladatok ellátásán felül a haematológia-, azon belül is különösen az anaemiák, az erythropoesis és a haemolysis kérdéseinek tanulmányo­zására irányult. E témakörben folytatott kutatásait „A vasforgalom kórélettanáról" c. értekezésben összefoglal­va az MTA-tól „kandidátusi" (PhD) tudományos fokoza­tot szerzett (1958). Megkezdett kutatásainak kiterjesztésére különösen kedvező alkalom nyílt akkor, amikor az afrikai haemoglobinopathiák tanulmányozására meghirdetett állást elnyerve a Ghánai Tud. Akadémia Közegészségtani Intézetének főmunkatársa lett (1964). Kutató munkájához szükséges vizsgálatok elvégzéséhez a Körle Bu Kórház laboratóriuma állt rendelkezésére. Az 1923 óta működő kórház szűkösen fölszerelt egyszerű laboratóriumát Ringelhann a haemoglobinopathiák tanulmányozására alkalmas, korszerűen felszerelt kutatólaboratóriummá, majd — tudományos eredményeivel hozzájárulva a ghánai orvosok önálló egyetemért folytatott küzdelmei­nek beteljesedéséhez — az újonnan megalapított Ghánai Orvostudományi Egyetem Klinikai Kémiai Tanszékévé és Intézetévé fejlesztette. Részint közvetlenül, részint az ő irányításával végzett kutatások előbb felmérték a Ghánában előforduló Dr. Ringelhann Béla

Next

/
Thumbnails
Contents