Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 174-177. (Budapest, 2001)

ADATTÁR — DOCUMENTS - Bárány László: Az 1809. évi nemesi felkelés egészségügye

rálás gondjait, s ők élelmezték az összes kórházat. Minden betegnek naponta 1 font húst kellett kapnia, amelyet levesnek készítettek el, s levében szolgáltak fel reggel 9 és délután 4 órakor. Zsoldos lett a kórház orvosfőnöke, s a szolgabírákkal szereztette be naponta az élelmet. A megye Inszurrekcionális Bizottsága rendelt be megyebeli orvosokat kórházi szolgálatra. A sebészeti teendőket két miskolci mester és egy Miseri-rendi szerzetes orvos látta el. Júniusban a kórházba hoztak 278 francia és 812 osztrák katonát. A franciák nem vezettek betegnyilvántartást. Nem jegyezték fel sem a behozottak, sem az elszállítottak nevét. A műtéteket, a csonkolásokat a várbeli, urasági kastélyban berendezett francia tiszti kórházban végezte két ügyes francia sebészorvos. Június 25-e után kezdték a fogoly tiszteket szerződés szerint napi 1 forintért, szolgáikat 40 krajcárért ellátni a francia kórházak. A pápai ispotályba özönével jöttek a betegek, és ugyanolyan mértékben szállították is el őket. A francia kórháznak 30-án el kellett távoznia. Zsoldos adott nekik valahány ágyat és némi fehérneműt. Éjjel vonultak el a franciák, visszahagyva csonkolt betegeiket, akik az osztrák csonkoltakkal együtt 102-en voltak. Amikor a francia kórház emberei értesültek a magyarok Keszthelyre való visszavonulásáról, nagy lótás-futás keletkezett, és akiket csak tudtak, nyomban továbbítottak a pápai francia kórházakból, amelyekben június 12-étől július 1-jéig 1900 francia katonát, 85 francia tisztet, továbbá 1924 osztrák katonát és 5 osztrák tisztet láttak el és ápoltak. Július 2-án Hohenzollern-dragonyosok érkeztek a városba, és a kórházakban visszahagyott francia betegeket bántalmazták. Ayette generálist kitaszították ágyából és kitüntetéseit elrabolták. Zsoldos orvostársaival 7-én felkutatta a környék falvaiban sínylődő betegeket és beszállíttatta őket a város kórházába, amelynek anyagi gondjai egyre súlyosbodtak. Pénzük nem volt, szerezni sem tudtak, s így szükségleteiket hitelbe kellett beszerezniük. Amikor a hitelezők bizalma elfogyott, a források kiapadtak, olyannyira, hogy a betegek alatti szalmát sem tudták már megújítani. A megyei bizottság 17-én a miseriek rendházában létrehozta a Szent Ilona kórházat, majd a Benedek-rend kórházát is meg kellett nyitnia az újabb betegek előtt. A járőrharcokban megsebesült Frimont- és 0//-huszárokat csak elsősegélyben tudták részesíteni, és tovább kellett küldeniük őket. (...) 26-ától kezdődően a miseriek kórházában visszahagyott betegek állami ellátásba kerültek. Június 12-étől a pápai kórház öt épületében 3974 sebesültet és 1115 beteget ápoltak. 1810. január 14-én a kórház betegeit a megye Zsoldos és Zininger orvosok gondozására bízta február 28-áig — ingyenesen. Akkor 9 gyógyultat elbocsátottak, míg az időközben elhunyt hat beteg eltemettetéséről gondoskodtak. Decemberben Zsoldos ismét arról kapott híreket, hogy a hazavonuló katonák közül sokan dőltek ki a sorból, s ezek a környékbeli falvakban sínylődnek. Két orvostársával járták be a falvakat, 291 beteget találtak, akik mellé falubeli ápolókat adtak. Ily módon 248an gyógyultan távozhattak haza, 43-an azonban meghaltak. Ajka községben 38 beteget és 3 halottat találtak. Minthogy a falu zsúfolásig tömve volt beszállásolt katonákkal, Zsoldos intézkedett, hogy ezeket más községekbe helyezzék át, és egynéhány napra zár alá is vétette a községet. Önfeláldozó munkájáért császárjától virágcsokrot kapott ajándékba, amelyen egy 12 aranyat érő császári érme függött, az előző s a mostani hadjárat alatt tanúsított helytállása jutalmául. A kötelességük teljesítése közben fellépett kórházi láz megölte Mészáros Gábor seborvos-mestert és a kórház öt beteggyámját, akik 14 árvát hagytak hátra. Az 1810-ben a komáromi kórházból „gyógyultan" elbocsátott betegek közül út közben sokan dőltek ki és keres-