Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 174-177. (Budapest, 2001)

KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - Kőszeghy Miklós: A betegség társadalmi megítélése az ókori Izraelben

A BETEGSÉG ÉS TÁRSADALMI MEGÍTÉLÉSE AZ ÓKORI IZRAELBEN* KÖSZEGHY MIKLÓS Az ókori Izrael és Júda geográfiai, nyelvi és történeti értelemben egyként az ókori Szíria része. Nem lehet kijelölni olyan világos földrajzi határvonalat, amely elválasztaná egymástól Palesztinát és Szíriát. Ez már csak azért is lehetetlen, mert a határként szóba jöhető hegyek és folyók észak-déli irányúak, eleve lehetetlenné téve ezzel, hogy a két régió határaként értelmezzük őket. Az a hatalmas törésvonal-rendszer, amelynek a Jordán völgye, a Vörös-tenger és a kelet-afrikai tórendszer is a létét köszönheti inkább kelet-nyugati irányban osztja részekre a régiót. (H. Donner 1988, 15—35) Nyelvi tekintetben is hasonlóan mélyen gyökerező egységről beszélhetünk Palesztina és Szíria vonatkozásában. A héber, különösen az újabb epigráfiai leletek héber nyelve (W. R. Garr 1985.) és a környező arámi dialektusok (S. Segert: 1975.) közti hasonlóság minden különbség ellenére feljogosít bennünket arra, hogy nyelvi tekintetben is egységként kezeljük a régiót. Mindezek után azt sem csodálhatjuk, hogy a két terület történelmi folyamatai egymástól elválaszthatatlanok. E meggyőződés csak erősödhet bárkiben, aki áttekinti a történeti (H. Donner: 1984/1986) és az archeológiai (Z. Herzog: 1997.) kutatásokat. Azt is tudjuk, hogy Szíria és vele Palesztina az ókor csaknem egész folyamán hídként funkcionált az ókori Közel-Kelet nagy civilizációi, vagy a politika nyelvén fogalmazva nagy birodalmi centrumai között. Akár Egyiptomban, akár Mezopotámiában, akár Anatóliában feküdtek a birodalmi központok, ha összeütköztek, akkor ezt mindig Szíria, vagy Palesztina területén tették. Ez a híd szerep, amely mérhetetlen szenvedést zúdított a térség lakosságára, tagadhatatlan előnyökkel is járt. Nemcsak hadseregek, hanem karavánok is útra keltek egyik birodalmi centrumból a másik felé, komoly hasznot hajtva ezzel azoknak a területeknek is, amelyeken áthaladtak. A karavánok nemcsak egzotikus árucikkeket hoztak távoli tájakról, hanem ismeretlen új gondolatokat, eszméket is. Amikor azután a Kr.e. II. évezredben Palesztina és Szíria déli része is Egyiptom befolyása alá került (W. Helck: 1971), a térség mint a network-típusú egyiptomi birodalom része hirtelen még inkább a nemzetközi diplomáciai és kulturális vérkeringés részesévé vált. A nemzetközi érintkezésben átvette a kor általánosan elterjedt közvetítő nyelvét, az akkádot, s ezzel együtt az akkád nyelv oktatására szolgáló írnokképzési rendszert is. Talán ennek a szisztémának a működésével hozhatjuk * E rövid írásban szándékosan követem az előadás menetét, gyakran szóhasználatát is. Mivel pedig az előadás népszerűsítő jellegűnek készült, e tanulmányt is ebbe a kategóriába sorolom. Teszem ezt örömmel, hiszen a tudomány népszerűsítése cseppet sem lebecsülendő feladat. A szövegközi bibliográfiai hivatkozások, amelyekkel szándékosan óvatosan bántam, nehogy olvashatatlanná tegyék a tanulmányt, a további tájékozódás kiindulópontjaként szeretnének szolgálni. (A szerző)