Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 174-177. (Budapest, 2001)

KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - Németh György: Születésszabályozás az ókorban

Kühn): „Vegyél egy bükköny nagyságú silphiont és a közönséges kerti zsázsa (kardamon) magját finoman összetörve keverd össze borral vagy kutya tejével és add inni. Ez még a magzatot is elhajtja. Abortuszt előidéző anyag: alaposan keverj össze boglárkát (batrachion = Ranunculus asiaticus ill. sardous) és közönséges magrugót (elatérion = Ecballium elaterium) ecettel és igya meg. Ugyanezen célra egy vékony káposztatorzsának (krambé) a hegyét kend be (ezzel az anyaggal) és dörzsöld vele a terhes nő méhét. Ha a menstruáció nem áll be, kend be terebintus (terminthos) gyümölcsével, áztasd borba és vízbe, szűrd át, add éhgyomorra inni és fürdesd meg a beteget meleg vízben. A menstruáció elősegítésére adjál datolyamagot (phoinikikos) borban a betegnek éhgyomorra inni. " (Sattler Jenő fordítása alapján.) A teherbe esés elleni védekezésnek is több módszerét alkalmazták. A Kr. u. 2. században élt ephesosi Sóranos, aki megkülönbözteti egymástól a megelőzést (atokion) és a magzatelhajtást (phthorion), amelyet szerinte sokan összekevernek, és a nem gyógyszerrel, hanem fizikai behatással előidézett vetélést ekbolionnak nevezi (1, 60.), korábbi tapasztalatokra (Hippokratés, Aristoteles) hivatkozva megkülönbözteti egymástól a nők termékeny és terméketlen napjait, és azt javasolja, hogy megelőzés céljából kerüljék a menstruáció előtti és utáni napokat (1, 61 = A 20; 1, 36 = A 12). Ehhez az elképzeléshez vö. Gradvohl Edina tanulmányát e kötetben. Sóranos megemlíti még a félbeszakított közösülést is, és bár müve a római császárkorban keletkezett, semmi kétségünk nem lehet afelől, hogy ez utóbbit (és talán a naptár-módszert is) már az archaikus korban is ismerték. A pesszáriumot inkább csak a prostituáltak alkalmazták, bár nem tudhatjuk, módszereiket milyen mértékben tanulhatták el a jámbor családanyák. Pesszáriumként spermicid folyadékba áztatott vattadarabot helyeztek a méhbe. E folyadék lehetett olívaolaj, cédrusolaj, misy (Hippokratés: Nőgyógyászat. 1, 103.), ami ciprusi eredetű, folyadékba kevert rézérc (vagy vasvitriol) vegyület volt, és ólomfehér tömjénnel keverve. Aristoteles (História animalium 583a 22) receptje: „Egyesek megelőzik a fogamzást azzal, hogy cédrusolajjal (elaion kedrinit), ólmos kenőccsel (psimythion), olívaolajjal kenik be a méhnek azt a részét, ahová az ondó jut." Ezek az anyagok valóban gátolják a spermiumok mozgását. A méhbe felhelyeztek mézzel kevert gyantát is, ennek hatását azonban legfeljebb a mellette alkalmazott mágikus eljárások hozhatták volna meg. Sóranos (1, 19, 63) megjegyzi, hogy „vannak, akik amuletteket is szoktak használni, így például öszvérméh darabját, vagy öszvér fülzsírját, azt hívén, hogy sokra mennek az antipatheia elvével. Ezek az amulettek azonban eredménytelennek bizonyulnak.'''' (Bollók János fordítása.) Véletlenül fennmaradt egy Kr. u. 4. századi varázspapirusz (Papyri Graecae Magicáé 36, 322-333), amely a Sóranos által kárhoztatott eszközöket javasolja: ,^4synlépton (fogamzásgátló), egyedüli a világon. Végy annyi bükkönyt, ahány évig el akarod kerülni a teherbe esést. Nedvesítsd be menstruáló nő menstruációs vérével, a nő vaginájában nedvesítsd be őket. Végy egy élő békát, tedd szájába a bükkönyöket, hogy nyelje le azokat, és élve ereszd szabadon a békát ott, ahol fogtad. Vedd bolondító beléndek magvát, nedvesítsd be lótejjel, végy tehéntaknyot, és árpamagokkal együtt tedd szarvasbőrre, kívülről kösd át (ménlótól és anyaszamártól származó) öszvér (burdon) bőrével, és akaszd a nyakadba akkor, amikor a fogyó hold női csillagjegyben (en thélikó zódió) áll, Kronos vagy Hermés napján. Az árpát keverd össze egy (ménszamártól és anyalótól származó) öszvér (mula) fülzsírjával. " Ennél kevésbé gusztustalan, de nem kevésbé hatástalan lehetett az a számtalan mágikus gemma, amelyet bárki megvásárolhatott, és méhének kulcsaként hasz-