Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 174-177. (Budapest, 2001)
KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - Németh György: Születésszabályozás az ókorban
nálhatott. 1 Ezek a gemmák polipszerű alakban ábrázolták az anyaméht, amelynek szájánál egy kulcs volt látható. E kulcs, megfelelő varázseljárások segítségével, alkalmas időben nyitni-zárni tudta a méhet, legalábbis a benne hívők szerint. Nyitni azért kellett, hogy meginduljon a menstruáció, zárni pedig azért, hogy elálljon a vérzés. Ha a nő nem akart teherbe esni, a kulcs segítségével zárva tartotta a méhét, ha azonban meg akart foganni, kinyitotta. Miután megfogant, újból be kellett zárnia a méhét, nehogy elvetéljen. A méh kulcsáról is fennmaradt egy mágikus szövegünk (Papyri Graecae Magicáé 36, 283-295): „erékisiphthéararcharaéphthisikére. Physikleidion (vagina kulcsa). Végy egy varjútojást és egy varjúláb növény (korónopodiu botanés) nedvét, egy folyami rája (narkas potamias) epéjét, keverd össze mézzel, és keverés közben, valamint aközben, hogy bedörzsölöd vele a szeméremtagodat (aoidoion) mondd az igét: »neked mondom, e nőnek (tés dina = tés deina) a méhe, nyílj ki és fogadd be e férfi (tu deina) magvát és iarphe arphe erőtlen magvát! (írjad!) Szeressen engem ez a nő (hé deina), míg csak él, ahogy Isis szerette Osirist, és maradjon számomra tiszta, ahogy Pélenopé (= Pénelopé) Odysseus számára. Te pedig, anyaméh, emlékezzél rám, életem egész ideje alatt, minthogy én vagyok Akarnachthas!« Keverés közben ezt mondd, és akkor is, amikor bekened a szeméremtagodat, és ha így közösülsz azzal (a nővel), akivel akarsz, egyedül csak téged fog szeretni, és soha senki mással nem fog közösülni, csak egyedül veled. " A legelterjedtebb megelőzési módszer a szoptatási idő elnyújtása volt (Sallares 137— 140). A szoptató anyának ugyanis jóval később jött meg a szülés utáni első mensese, az ovuláció nem következett be. A meddő periódus 3 és 24 hónap között változott (Livi-Bacci 27). A görög anyák — részint csecsemőik védelmében, részint a nemkívánt terhességet elkerülendő — igen hosszú ideig szoptattak. Chrysippos (F 733. ed. von Arnim) három éves szoptatási periódusról beszél, s ezzel egybeesik a Bibliából ismert adat is (2. Makkabeusok 7. 27), valamint Galénos tanácsa (Hygieinón logos. 1. 9). Galénos ezt az információt azzal is kiegészíti, hogy helyes, ha a szoptató anya kerüli a szexuális életet. A Rómából ismert dajkaszerződések ugyanakkor csak két éves periódusról számolnak be (Sallares 440). Mindez persze viszonylag keveset árul el a Kr. e. 5. századi ismeretekről és szokásokról. Csakhogy Aristoteles (De generatione animalium. Illa 14—15.) egyértelműen kijelenti, hogy szoptatás alatt nem tér vissza a menses és a nők nem esnek teherbe. Lysias (1. 9—10.) pedig beszámol arról a szokásról, hogy az anya még az elhúzódó szoptatás idején is külön alszik férjétől (igaz, az említett esetben nem minden férfitól tartóztatja meg magát — nyilván annak tudatában, hogy úgysem fog teherbe esni). Megállapíthatjuk tehát, hogy az egész emberiség által gyakorolt „hosszú szoptatás — kevesebb terhesség" módszerével már a görög nők is előszeretettel éltek. GYÖRGY NÉMETH, D.Sc. professor of Greek history at the University of Debrecen H-4010 Debrecen, Egyetem tér 1. HUNGARY Németh Gy.: A vilabertrani káptalan skarabeusa. 44.
