Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 174-177. (Budapest, 2001)

KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - Németh György: Születésszabályozás az ókorban

görögök nem kényszerítették férhez lányaikat túlságosan hamar. A tizennyolc év, mint a lányok számára ideális férjhez menési életkor, végső soron már Hésiodosnál kikövetkeztethető. Ha a szexuális érés 13 éves korban következett be, ahhoz képest az ötödik év („érett nő négy éve legyen már, és ötödikben / menjen férjhez" ) valóban a 18. életévre esett. A férj azonban nála már harminchét éves kell hogy legyen. A férfiak (elvárható, de nem mindig betartott) nősülési életkora tehát a fentiek alapján így alakult: évszázad nősülési életkor Kr. e. 7. sz. 30 év Kr. e. 6. sz. 35 év Kr. e. 4. sz. 37 év A fenti táblázatot a csontstatisztikák teszik érthetővé. A sírleletek csontállományából meg lehet állapítani, hogy a vizsgált halottak nagyjából hány éves korukban hunytak el. Azt is meg lehet továbbá becsülni a női halottak medencecsontjait vizsgálva, hogy nagyjából hányszor szültek (Grmek 148—152): Átlagéletkor: Időszak Férfi/év Nő/év Korai bronzkor 33,5 29,6 Középső bronzkor 36,7 31 Kései bronzkor 39,3 32 Vaskor (Kr. e. 12. sz.) 38,8 30,4 Klasszikus kor 42,6 33,7 A koponyák vizsgálata alapján megállapították, hogy Kr. e. 650—150 között a 46—66. életévet a férfiak 10%-a, a nőknek viszont mindössze 3,7%-a érte meg. Mindezt a gyermekágyi halandóság igen nagy aránya magyarázza, bár az utóbbi időben felhívták a figyelmet a női csontok, különösen az os pubis alapján becsült életkoroknál arra, hogy egyes esetekben legalább tíz évvel alábecsülték a nők életkorát (Golden 327). Az emberi életkori fa mai arányai, amelyekben az idősebb korban egyértelmű a nők számbeli túlsúlya, mindenesetre nagyjából Semmelweiss Ignác kora óta alakultak ki. A preindusztriális társadalmakban a női mortalitás — a gyermekhalandósággal együtt — riasztó mértékű volt, és minél alultápláltabb volt egy populáció, annál gyakoribb volt a gyermek- és anyahalandóság. A mykénéi kori síroknak 55%-a gyermeksír, ez a klasszikus kori Olynthosban 49,7%ra csökken. 5% csökkenés a mortalitásban, ez kétség kívül nagy szó, de még így is minden második újszülött érte csak meg a fiatal felnőtt kort! Minthogy a nők igen fiatal korban haltak meg, nem csoda, hogy a Kr. e. 9—5. században, a csontstatisztikák szerint, egy nőre átlagosan 4,3 szülés jutott. (Aristoteles: Politika. 1335a szerint a nők túlságosan korai házasodása is előidézte a magas gyermekágyi mortalitást. E szokást bírálta még Xenophón: A lakedaimóniak állama. 1, 3; Hésiodos: Munkák és napok. 695; Platón: Állam. 460e.) Ez azért is érthető, mert a nők-