Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 174-177. (Budapest, 2001)
KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - Németh György: Születésszabályozás az ókorban
Glaukón: S melyek ezek az évek? Sókratés: Az asszony húszéves korától negyven éves koráig szüljön az államnak, a férfi pedig attól kezdve, hogy a futásban már túl van a legsebesebb iramon, ötvenöt éves korig nemzhet az államnak. " (Szabó M. fordítása) Bár azt nem tudhatjuk pontosan, mikor is futott leggyorsabban egy görög ifjú, abban biztosak lehetünk, hogy 55 - 30 = 25, tehát a Kr. e. 4. században Platón a férfiak esetében a nősülést a 25. és 55. életév közé teszi. Ez az eddigiekhez képest meglepően alacsony alsó korhatár, de magának Platónnak sem ez volt az utolsó szava. A Törvények (787b) szerint ugyanis harminc és harmincöt éves kor között kellett megnősülni: menyegző korhatára — a leghosszabb időt számítva — lányok számára tizenhat éves kortól húszig terjed, férfiak számára pedig harminctól harmincötig. " (Kövendi D. fordítása) Aristoteles a Politikában (1335a) részletesen megindokolja, miért kell minél később házasságra lépni, mégpedig — az adott biológiai keretek között — nemcsak a férfiaknak, hanem a nőknek is: ,y4 fiatalok porosodása a gyermeknemzés szempontjából káros; az élőlények minden fajában a nagyon fiatal szülők magzatai fejletlenek, és inkább nőstény születik tőlük, s alakra is kicsinyek; tehát szükségszerűen így van ez az embereknél is. Erre bizonyság, hogy ahány városállamban csak szokásban van az igen fiatal legények és leányok összeházasodása, ott a testalkat mindenütt fejletlen és apró. Sőt, a szülés is jobban megviseli a fiatal nőket, és többen is halnak bele: egyesek szerint a troizéniak híres jóslata is erre vonatkozott, hogy tudnillik azért oly gyakori köztük a halálozás, mert lányaik túlságos fiatalon mennek férjhez; korántsem a gabonabetakarításról volt szó. Különben a józanság szempontjából is kívánatos, hogy a lányok kissé érettebb korban menjenek férjhez, mert ha fiatalon kezdik a házaséletet, féktelenebbek lesznek. De a férfiak testi szervezete is, látszólag, károsodik a fejlődésnél, ha már akkor élnek nemi életet, amikor férfierejük még növekedőben van, mert ennek is van egy meghatározott időpontja, amelyen túl azután már nem növekedik. Ezért az a helyes, ha a leányok a tizennyolcadik évük táján, a férfiak pedig harminchét éves, vagy ennél valamivel fiatalabb korukban lépnek házasságra. Ha ugyanis ebben a korban kötnek házasságot, a testi erő is még teljes, és a nemzési képesség megszűnése szempontjából is kedvezően, egyszerre érnek ahhoz a bizonyos korhatárhoz; viszont a nemzedékek egymásra következésénél, ha a gyermekáldás, mint várható is, mindjárt a házasság első idejében megjön — az új nemzedék éppen akkor jut ereje teljességére, amikor a régibb nemzedék, melyben az életerő már kialudt, a hetvenedik életév körül lesz. " (Szabó M. fordítása) Aristoteles soraiból több fontos következtetést is levonhatunk. Ha eltekintünk alapvetően nőgyűlölő megjegyzéseitől, miszerint a fiatal szülőktől elsősorban satnya utódok és lányok születnek, illetve a korán férjhez ment nők féktelenebbek lesznek, megállapíthatjuk, hogy a
