Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 174-177. (Budapest, 2001)

KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - Kiss László: Az 1865-ös pozsonyi Kórházi Szemle — a magyarországi kórházügy első folyóirata

Visszatérve Pozsonyba s 1865-be: Zlamált szerkesztői munkájában két főmunkatárs, a sebészfőorvos Gotthardt Károly és a szemészeti osztály vezetője, az országos szemész címet is viselő Kanka Károly segítette. Elgondolkodtató, hogy a kórházigazgató s egyben a belgyógyászat és elmeosztály főorvosa, Déván Károly (1807—1889) sem szerkesztőként, sem szerzőként nem támogatta az általa irányított intézménynek hírnevet szerző vállalkozást. A Trencsén megyei Botfalváról (ma: Bzince pod Javorinou) származó, s a Pozsony megyei kolerajárványt feldolgozó 1832-es disszertációjával (Dörnyei, 1998, p. 134) Pesten orvossá avatott, a Bach-rendszert hivatalnokként, cs. kir. egészségügyi tanácsosi címmel kiszolgáló Déván passzivitásának okát nem sikerült kiderítenünk. Az 58 éves Déván helyett az őt korban s rangban követő 48 éves országos szemész, a Zlamálhoz hasonló 48-as múlttal „terhelt" Kanka Károly mutatta be a lap első számában a pozsonyiak új büszkeségét, az Országos Közkórházat. E bemutatás bevezetőjeként fogalmazta meg a szerkesztőség elképzeléseit, terveit: „ Czélja ezen vállalatunknak: hogy! mi, kik az első, honunkban alakult országos kórházban működtünk, számot adjunk a haza s a tudomány előtt működésünkről, mit kötelességünknek is tartunk; — továbbá, hogy ezen nyilvános térre tett lépés által ügyfeleinket, kik honi kórházainkban működni szerencsések, mert ezt mindig szerencsének tartjuk, arra bírjuk és serkentsük fel, hogy ők is közöljék intézeteikben tett észleléseiket; — hogy a többi, csak magány gyakorlattal foglalkozó tisztelt ügyfeleinkkel közöljük a kórházgyakorlati tapasztalatokat s őket is buzdítsuk a magán gyakorlatban tett észleletek közlésére; — hogy közlönyt alakítsunk minden kórházi ügynek legyen az honi vagy külföldi, mindennek a mi ezen intézetek czélszerű felállítását, építését, felszerelését, gazdászati rendezését s a t. illeti; — hogy az orvosi irodalomban megjelent fontosabb s a jelen tudomány színvonalát jellemző munkákról vagy czikkekről s így az egyes gyakorlati szakmákban történt előmenetelekről számot adjunk" (Kanka, 1865, p. 1—2.). A Kórházi Szemle első évfolyamának utolsó, XII. füzetéhez csatolt „ Tartalom " szerint a lap hü tükörképe volt a szerkesztők munkahelyének. A kórház osztályainak megfelelően a lap fő rovatai — vélhetőleg az illető osztály főorvosának szerkesztésében — a következők voltak: belgyógyászat, bujakór- és bőrgyógyászat, sebészet, szülészet és nőgyógyászat, szemészet. Mivel Déván távol tartotta magát a laptól, a belbetegségek és az elmebajok rovatát az osztály fiatal másodorvosa, az Ercsiben született s Pesten diplomázott Tauscher Béla (1839—1919) gondozta. Valószínű, hogy ő írta-szerkesztette a Méregtan és törvényszéki orvostan valamint a Gyógyszerhatástan rovatokat is, bár ez utóbbi Zlamált és Kankát is jegyzi egy-egy alkalommal szerzőként. Gotthard sebészfőorvosé a szülészet és nőgyógyászat rovat is. Mivel Pozsonyban már 1857-ben megnyílt egy 12 ágyas gyermekkórház Helmár Károly (1809—1879) gyakorló orvos felügyelete alatt (Bokesová-Uherová, 1989, p. 195), a Közkórházban nem volt gyermekosztály s ennek megfelelően önálló rovata sem lett a gyermekgyógyászatnak a Kórházi Szemlében. Ennek ellenére volt a lapnak gyermekgyógyász munkatársa is Faludy Géza (1840—1885) személyében, aki a pesti gyennekkórházban ápolt betegekről közölt „kór és gyógytani szemle "-X. A szerkesztő triumvirátus felkészültségét dicséri az a tény, hogy önálló rovatot kapott lapjukban egy olyan, akkoriban formálódó szakma is, melynek még önálló kórházi osztálya nem volt Magyarországon: a fúlgyógyászat és gégészet. A rovat három közleménye közül a Csontszú mind két halánték csont sziklásrészében ill. A fid középrészében! hurut gyógytanához címűt Gruber József '(1827—1900), „bécsegyetemi" magántanár, a harmadikat pedig a magyar gégé-