Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 174-177. (Budapest, 2001)
KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - Kiss László: Az 1865-ös pozsonyi Kórházi Szemle — a magyarországi kórházügy első folyóirata
szet úttörője, Navratil Imre (1833—1919) írta. Ez utóbbi A gégebajok helybeli gyógykezelése gégetükör mellett cím alatt adott közzé egy fejezetet az 1866-ban meg is jelenő könyvéből. Az említett dolgozatot egyébként Navratil kiadta kis füzet formájában is A magyar orvosok és természettudósok 1865-dik évi... Pozsonyban tartott XI. vándorgyűlése emlékére alcímmel. Navratil személyesen is részt vett az augusztus 27-e és szeptember 2-a között zajló vándorgyűlésen, ahol nagy érdeklődés mellett bemutatott egy „papier maché"-bó[ készült gégemintát, melyen a gégészetben kezdő nemcsak „ a gégetükör tartását, s a bevezetésnél előforduló különböző módosulatokat illetőleg magát bőven gyakorolhatja, hanem... a gégében történő műtétekhez megkívántató ügyesség és kellő tájékozás " is elsajátítható (Navratil, 1865, p. 185). A Kórházi Szemle „állatgyógyászat" rovatának létezését nemcsak a szerkesztőtulajdonos ifj. Zlamál fiúi tisztelete indokolta, hanem az a tény is, hogy 1865-ben még nem volt önálló magyar állatgyógyászati lap (Batári, 1971, p. 2170). A rovatban Ebvész és víziszony címmel háromrészes dolgozatot tett közzé „öregebb" Zlamál Vilmos, a szerkesztő atyja, aki a pesti orvostanhallgatóknak állatjárványtant adott elő. Mint a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, ő volt a Kórházi Szemle legmagasabb tudományos rangú szerzője. Mivel Kanka a már idézett szerkesztői elveket ismertető dolgozatában ismételten leszögezte, hogy „a kórházi ügyek mintegy gyúpontját képzendik közleményeinknek", nem meglepő, hogy a Kórházi Szemle egyik legértékesebb rovata a Kórházi ügyek címet viselte. Havi bontásban „összeges kimutatás"-t közölt a pestvárosi közkórházban 1865-ben ápolt betegekről, külön kimutatva a januártól májusig hagymázban, azaz tífuszban szenvedők számát. Az 1864 decemberétől 1865 november végéig a pesti gyermekkórházban ápolt betegek számának havi kimutatásához szeptembertől kezdődően a már említett Faludy Géza fűzött kór és gyógytani megjegyzéseket. „Táblás kimutatás" készült a pozsonyi Országos Közkórházban a megnyitás napjától, 1864. okt. 29-től 1865 november végéig ápolt betegekről is, ismét csak külön kimutatva az 1864. dec. 15. és 1865. június 15-e között hagymázban szenvedők számát. Havi kimutatás jelent meg a pozsonyi gyermekkórházban 1865 februárjától november végéig ápoltakról. Az említett, havi rendszerességgel közölt pesti és pozsonyi adatok mellett a „kórházi ügyekben" helyet kaptak az ország legjelentősebb kórházairól szóló jelentések, kimutatások. Weiterschan József A nagybecskereki Rudolf koronaherczeg megyei és városi kórház eredete, rövid története, s jelen állapotja címmel tett közzé egy terjedelmes, 12 oldalas dolgozatot. (A Torontál megyei Nagybecskerek ma jugoszláv város Zrenjanin néven). Singer Mátyás igazgató főorvos a szegedi közkórházban 1863. nov. elsejétől 1864. dec. végéig kezelt betegekről adott Jelentést és észrevételeket". Popper J. főorvos a miskolci közkórház 1865-iki működéséről, Grosz Albert főorvos a nagyváradi szemgyógyintézet 1864-es évi tevékenységéről számolt be. A Gras'z-féle intézet mellett „a tekintetes biharmegyei kórház" 1864. évi kimutatásából is megjelent egy kivonat. Hasonló kivonat készült a „pest városi közkórház igazgatójának" 1864. évi jelentéséből is. S végül: az 1864-es évre vonatkozó kimutatás jelent meg „az irgalmas rend m. orsz. összes koródáit illetőleg". A 81—82. oldalakon olvasható kimutatásból kiderül, hogy „az irgalmas Rend magyar tartományi 14 ápoldában az 1864. év folyamán 10 873 beteg vétetett föl". Mivel a „kimutatás" szövegének csaknem fele a budai ápoldával foglalkozik, a K. F. szignó mögött az ekkor már a fővárosba költözött Korányi Frigyest sejtjük. E rövid dolgozat talán az első írásbeli jele Korányi gümőkór iránti érdeklődésének: a budai irgalmas rendi ápolda nagy halálozását — 2340 felvett betegből 239 hunyt el 1864-ben — többek közt azzal magyarázza K. F., hogy „fölvétetett 298 gümőkóros, s 88 vala menthetetlen ".
