Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 174-177. (Budapest, 2001)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kapronczay Katalin: A tudományos társaságok szerepe a magyar orvosi szakirodalom fejlődésében. 1867 és 1914 között
teljesebbé vált. Ez a tendencia különösen a mind jobban fejlődő és szakosodó természettudományok területén mutatkozott meg. Az orvostudományi írásokat a természettudományi osztály terjesztette fel, ennek ideje az éves Nagygyűlés volt, amikor ismertették a pályamunkák bírálatait, az új pályázatok témakörét is. Valóban nem sok azon orvosi műveknek a száma, amelyek Nagyjutalomban, illetve Marczibányi-j utalómban részesültek, viszont annál színvonalasabbak. A két legfontosabb munka az 1875-ben Nagyjutalmat nyert Közegészségügy Angolországban c. könyv, Fodor József korszakos alkotása, valamint Hőgyes Endre: A veszettség gyógyításáról írott munkája, amely 1889-ben kapta meg a legrangosabb akadémiai elismerést. 17 Néhány olyan alapítvány, pályatétel volt még az Akadémia kezelésében, amely orvosi és ahhoz szorosan kapcsolódó határterületi tudományág kérdéseit felölelő témakörben hirdette meg jutalomkérdéseit. Vitéz József (?—1816) végrendeletében 1000 forint alaptőkével indította el a róla Vitéz-díjnak elkeresztelt alapítványt, amelynek kamataiból történet-, illetve természettudományi pályázatok meghirdetése vált lehetővé. Ezt is a Marczibányi küldöttség fogalmazta meg időről időre. Sajnos az orvostudomány szempontjából meglehetősen sikertelen volt, hiszen 1834-ben hirdettek ki először orvosi témájú pályázatot („Melyek a köznépnek közönségesebb nyavalyái Magyarországban? Miből erednek és micsoda diaetetikai életmód által lehet azokat megelőzni s elkerülni? ") és az is eredménytelen maradt. Az általunk vizsgált időszakban csupán 1870-ben került sor olyan pályakérdésre, amely közvetett módon kapcsolódott az orvostudományhoz, élelmiszervizsgálatról lévén szó. A téma megjelölése a következő volt: „írassanak le azon módszerek, melyek a bor és must vegyi vizsgálatára szolgáljanak, oly népszerű modorban, hogy ... a nem szakértő is képes legyen ezen meghatározásokat eszközölni. " 1875-ben ismételten ki kellett írni a pályázatot, mivel első alkalommal nem érkezett be értékelhető dolgozat. Végül is Say Móric és Than Károly bírálata alapján Csanády Gusztáv nyerte el a jutalmat. A must és bor főbb alkatrészeinek meghatározási módszerei c. munkájával. (Megj.: Bp., MTA, 1876.) Rózsay József (1815—1885), a Rókus kórház volt főorvosa végrendeletileg 5000 forintot hagyott az Akadémiára, hogy kamataiból kétévenként orvosi vagy egyéb természettudományi munkát jutalmazzanak. A szabályzat 1892-től tette lehetővé a díj kiosztását, mégpedig elsőként orvosi témájú kutatásra. A ciklusok a következőkben tehát így követték egymást: 1894-ben természettudomány, 1896-ban orvostudomány stb. Az alapszabály szerint a ciklus kezdetét jelentő nagygyűlés előtt négy hónappal kellett a nyílt pályázatot kiírni. A pályázónak tervet kellett benyújtani, megjelölve benne, hogy milyen segédeszközökkel, melyik laboratóriumban vagy intézetben kívánja az esetleges kísérleteket elvégezni. A legjobbnak minősített terv benyújtóját a közgyűlés nyilvánossága előtt bízták meg a feladattal. A ciklus lejárta előtt, a kétéves periódust lezáró nagygyűlés előtt kellett a munkát beadni, az eredményhirdetés a nagygyűlésen történt meg. Feltétel volt, hogy kizárólag saját, önálló kísérleteken, tapasztalatokon nyugvó munkát lehet értékelésre bocsátani. A jutalmazott írás ugyan a szerzőé maradt, de köteles volt a Természettudományi Osztály Értesítődben részletes tömörítvény formájában közzétenni azt. Eredménytelenség esetén a jutalom összegét egyéb — az elmúlt négy évben megjelent — hasonló témájú munkának ítélhették oda. 18 17 A jutalmazott müvek listáját ld. Kónya: i. m. 48. 18 Kónya: i. m. 222—223., valamint Fekete Gézáné: Az Akadémia 1831—1858 között alapított jutalomtételei és előzményei. Bp., MTA, 1988.
