Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 170-173. (Budapest, 2000)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kapronczay, Katalin: A cenzúra szerepe a magyarországi természet- és orvostudományi szakirodalom kiadástörténetében
A CENZÚRA SZEREPE A MAGYARORSZÁGI TERMÉSZETES ORVOSTUDOMÁNYI SZAKIRODALOM KIADÁSTÖRTÉNETÉBEN KAPRONCZAY KATALIN Egy előző tanulmányban a felvilágosodáskori cenzúrai rendelkezésekkel, a cenzúra szellemének és a cenzúrázás gyakorlatának van swieteni megújításával foglalkoztam. A vizsgálódás középpontjába ekkor Van Swieten eszmeiségét és cenzori tevékenységét állítottam, megemlítve, hogy az osztrák rendelkezések természetesen kihatással voltak a hazai könyvellenőrzéssel kapcsolatos joggyakorlatra is. Nem érdektelen a magyar művelődés- és tudománytörténet szemszögéből sem áttekinteni a cenzúra intézményének, mechanizmusának, törvényeinek labirintusát. A cenzúra általános történetét több kiváló kutató feltárta, így megismerhettük a nevezetes eseteket, amelyek a filozófiai, teológiai, politikai sőt szépirodalmi műveket érintették, de nyilvánosságra kerültek a hírlapirodalom múltbéli „nagy botrányai" is. Reményünk szerint a kevéssé ismert orvos- és természettudományi vonatkozások összegyűjtése is számot tarthat az érdeklődésre. A historikus kíváncsiság azonban nem minden esetben kapott egyértelmű választ még a levéltári dokumentumok alapján sem, hiszen a cenzor személyét, a cenzúra intézményét és működését minden korban bizonyos titokzatosság lengte körül, a társadalom többségének nem titkolt ellenszenvével és bizalmatlanságával kísérve. A cenzúra gyakorlásának kezdetei Magyarországon A szellemi termékek ellenőrzéséről már a 16. századi magyar törvényhozás is rendelkezett. A soproni országgyűlésen, 1553-ban, Ferdinánd király említést tett a tévtanokat terjesztő könyvekről. Éppen ezért olyan záradékot akart a vallásügyi törvénycikkelyhez csatolni, amelynek értelmében a továbbiakban csak olyan könyveket nyomtathatnak és terjeszthetnek, amelyeket az illetékes püspök engedélyezett. A karok és rendek azonban avval tiltakoztak, hogy nincs tudomásuk ilyen könyvek előállításáról. Az első cenzúrai rendeleteket Miksa hozta be 1574-ben. Arról azonban nincsenek egészen egyértelmű adataink, hogy kikre bízta a rendelet végrehajtását. Csak valószínűsíteni lehet, hogy az osztrák gyakorlathoz igazodva nálunk is a püspökök látták el ezt a feladatot. Az azonban tény, hogy az 1500as évek második felében már több esetben történt cenzori intézkedés: gyanús könyvek lefoglalása, elvitetése, komoly bírságolás stb. Az egyházi cenzúra jelenlétét igazolja XII. Gergely pápa Miksához intézett, 1574. május 15-én kelt levele, amely szerint az esztergomi érsek ígéretet tett a pápának arra, hogy a
