Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 170-173. (Budapest, 2000)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Károly, László: Tolna megye egészségügye a 18. században
betegség kezelésében az általuk árult bizonytalan tartalmú és erősségű növénykivonatokat kiterjedten alkalmazták. Ezek egy részét a Helytartótanács még 1798-ban is engedélyezte. 27 A gyógyszerészeti tevékenység általános igényét jelzi, hogy a Generale normativumbm már előírták, hogy csak gyógyszertárban forgalmazott gyógyszert lehet felhasználni. 1773ban a Helytartótanács megtiltotta, hogy a megyei fizikus diploma nélkül nevezzen ki valakit gyógyszertár vezetőjének. (Ennek megszerzéséhez 1 év egyetemi tanulás volt szükséges.) 1772-ben a gyógyító személyek között említik Pintér Gyula, szekszárdi patikust, aki hangsúlyozottan sürgős esetben belső bajokat gyógyít, eret metsz. Ez a kifejezés arra az elkülönülésre utal, amely a gyógyítók és a patikusok közt ekkor már országosan létrejött. Ennek nem mond ellent az, hogy a gyógyításba besegített, ez a szakemberhiány miatt érthető. Pintér 1785. évi halála után Kerner Gáspár kérelmezte a patika tulajdonjogát, de azt Kapuvári Sámuel, bátaszéki ügyvéd kapta meg. A patika szakmai vezetését Jungbauer Mihály gyógyszerészsegéd látta el, aki a fizikus vizsgálata szerint megfelelő képesítéssel rendelkezett. A megye mégis szükségesnek tartotta gyógyszerész alkalmazását. 1786-ban a Helytartótanács nem tartotta megfelelőnek a főorvos gyógyszertári ellenőrzését. Ezért burkoltan az ez irányú ismeretei hiányára utalva felhívta a figyelmét, hogy a Pest megyei fizikus segítségével tanulmányozza a pesti patikákat. 1792-ben Monzle Jánost említik a gyógyszertár vezetőjeként. A kalocsai gyógyszertár 1787-ben létesítette a paksi patikát, a megye második gyógyszertárát. A megye szerződést kötött vele: 40 évre évi 100 Ft-ért bérbe ad neki egy házat; a gyógyszertár a megye illetékessége alá tartozik, a fizikus ingyen köteles a patikát ellenőrizni. 1789-ben Agnelli István gyógyszerész arra kérte a megyét, intézkedjen, hogy a helyi sebész, aki a többi felcserhez hasonlóan negyedévenként szerezte be gyógyszereit, azokat a szekszárdi vagy a paksi gyógyszertárban vásárolja meg. Ennek híján a patikák a csekély forgalom miatt működőképességük határán állhattak. 1796-ban a megye legnépesebb mezővárosában, Dunaföldváron is megalakult az „Isten anyjá"-ról elnevezett gyógyszertár. 28 A Generale normativum 4 falunként 1 diplomás vagy vizsgázott szülésznőt írt elő. A szülésznőképzés reformja a megyében 1775-ben kezdődött, de a században, sőt még az 1830-as évekig meg sem közelítették ezt az igazán reális elképzelést. 1775-ben nevezték ki megyei főbábának évi 100 Ft fizetéssel Eberlingen Erzsébet hőgyészi szülésznőt. 1782-ben már járási szülésznői állásokat szerveztek. Az 1784-es összeírásnál 1 diplomás — egyetemi tanfolyamot végzett — szülésznő (artis obstetricae magister) volt a megyében, a főbába és 1 személy vizsgázott sebész előtt, a tolnai Sanérné, Erzsébet, a dunaföldvári járás szülésznője. A többiek, beleértve a járási szülésznőket is, szakképzetlen „parasztbábák" (paganenses) voltak. Később a járási szülésznők levizsgáztak, sőt a dombóvári járás szülésznője, Mayern Teréz oklevelet szerzett. Őt a század végéig még 3 diplomás követte, közülük csak 1 volt magyar. Ez nem csoda, mert az egyetemen a bábaképzés német nyelven folyt. A képzésért felelős professzornak évenként 3 tanfolyamot kellett tartania. Az oklevél díja 35 Ft volt, amelyet a megyék sokallottak. A szülésznőképzést kívánta elősegíteni az a rendelkezés, amely a sebészek hivatalviselését szülészmesteri szakképesítéshez kötötte. 1786-ban elrendelték, hogy a bábák a megyei fizikus előtt tegyenek vizsgát, mert ennek Szilágyi: /. m. 473; Gutái: i. m. 226; Schultheisz: /. m. 96. TML NKI 3:17/1772; Magyari Kossá: i. m. IV. 180; TML NK 49/1785; 70, 897/1787; Gábomé: /. m. 63.
