Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 170-173. (Budapest, 2000)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Károly, László: Tolna megye egészségügye a 18. században
Pio Nicola de Carelli (1676—1739) Civil kórház szükségessége is felmerült. Keller főorvos már 1782-ben 10 000 Ft-ot adományozott erre a célra. Tolna megyében ebben az időben csak rövidebb-hosszabb ideig működő xenodochiumok voltak, melyek az elfekvő betegek ellátására szolgáltak. Ezekről és a kórházalapítás előzményeiről szintén Gutái számolt be. 26 Az 1744. évi boszorkányperben szerepelt a decsi orvosember is. Ezek a népi gyógyászok mesterségüket apáról fiúra örökölték. Évszázadokon át a klasszikusan képzett orvosok hiánya miatt is munkájuk nagy jelentőségű volt. A népi tapasztalatokon alapuló gyógyítás ekkor már több mágikus elemet tartalmazott, mint az ebben az időben már mindinkább az objektivitásra törekvő orvostudomány. Sokszor olyan feladatok megoldására vállalkozott, amire többnyire nem volt képes és ami kedvezett a csalók működésének. Ez a tevékenység már kuruzslás volt. Ennek a virágkora a század végére és a 19. század elejére esett. Gyakoribb említésében természetesen szerepet játszott a szaporodó szakemberek és a népi gyógyászok közti ellentét. Gutái a kuruzslással is részletesen foglalkozott. E tevékenység miatt 1792-ben született meg az első elmarasztaló ítélet. A népi gyógyászat határterületére tartozott a felvidéki vándor olaj árusok működése is. Ember- és állatgyógyászati célra többféle Glósz József in: Tolna mezőváros monográfiája (szerk. Glósz József és V. Kápolnás Mária), Tolna 1992., 316.; Gutái: i. m. 207.