Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 170-173. (Budapest, 2000)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Károly, László: Tolna megye egészségügye a 18. században

ző hatása miatt a sebészek csak orvosi ellenőrzés mellett végezhették a kezeléseket. Egyéb­ként a járványügyi szabályokat alkalmazták, a falu elzárását írták elő. 14 Az egészségügy megszervezése fokozatosan történt. A pestis elmúltával a régi szervezeti formát állították vissza. A 40-es években a Tolna-Baranya megyei fizikus mellett — mai kifejezéssel élve — már egy gazdasági iroda működött. 1745-ben "elhatároztatott, hogy a doktor úr évi 200 Ft fizetést kapjon, melyet 1745. nov. ljétől a pénztáros úr fizet. " A főor­vos elsősorban gyógyító munkát végzett, de fokozatosan mind több szervezési és törvény­széki orvosi tevékenységet is ellátott. 1748-ban új megyei főorvos megválasztására került sor. Bull Jakab, Fejér megyei doktor kérvényében ígérte, hogy „a megyében nemcsak sürgős esetben, hanem rendszeresen láto­gatást végez és itt az elődeihez hasonlóan dicséretesen dolgozik, a rá háruló kötelezettsé­geknek eleget tesz. ha nem teljesíti kötelességét, a megye megfelelő módon hivatalvesztés­sel is sújthatja". Baranya—Tolna megyére kiterjedő hatáskörében évenkénti látogatást ígért. A közgyűlés a gyógyítási tevékenység végzéséhez az orvosnak ingyen fuvart biztosított. Bully munkájának nemigen tett eleget, mert, mikor a Helytartótanácsnál panaszt tett amiatt, hogy a fizetését nem kapta meg, a megye azt válaszolta, hogy azért nem fizettek, mert a fizikus nem teljesítette kötelességét. Az orvos a Tolna megyei látogatásoknak a továbbiak­ban is csak ritkán tett eleget. Ez esetben a megye 2 Ft napidíjat adott neki. A Tolna megyei betegeket többnyire Queisar pécsi orvos látta el, aki 1767-ben tolnai fizikus is lett. A Helytartótanács 1752-ben javasolta, hogy minden megye alkalmazzon fizikust. Csak az tölthetett be ilyen állást, akinek diplomája volt. így a nemesi közgyűlés is ellenőrizte a főorvos oklevelét. Már ez is a fejlődés igényének jele volt, de a továbbiaknak gátat szabott az, hogy Magyarországon nem volt orvosképzés; alacsony volt nemcsak az orvosok, hanem a képzetlen felcserek száma is. Emiatt Perlitzi Dániel, nógrádi fizikus, már 1751. évi bead­ványában orvosi egyetem elállítását javasolta. E fejlődés ellen hatott, hogy az orvoslásnak nem volt társadalmi megbecsülése. Ha egy nemes ember orvos lett, az általános megütkö­zést keltett. Már 1747-ben királyi rendelet írta elő, hogy a gyógyításra jogosultakat (sebészek, bábák, fürdőmesterek) ellenőrizni kell. Ennek következménye volt a sebészek és a bábák összeírá­sa. Ekkor országosan 168 esküdt és 10 nem esküdt felcser dolgozott. A megye akkori 3 járása közül 2-ben 16 sebész működött. Köztük volt a 2 megyei sebész is: Eitz János György, a volt fizikus és Anrod József. Állásuk nem járt állandó alkalmazással, csak időn­kint kaptak közfeladatok (servitus publicus) elvégzésére megbízatást. Ez többek közt Eitz munkájának méltatásából is kiderül, amikor megemlítik, hogy 12 év szolgálata alatt voltak évek, amikor munkájáért évi 100 Ft-ot fizettek. Különleges helyzetben volt a bonyhádi zsidó felcser, aki már 1752-ben a körülmetélést végezte. Ezt a tevékenységét még 1782-ben is megemlítik. A sebészek céhekbe tömörültek. Tolna megyéhez a legközelebb volt a pécsi sebész céh. Négy éves inaskodás után vizsgáztatták a jelölteket. A vizsga anyagának lényeges része volt a kenőcsök készítése. Az országban elméleti vizsga csak a lőcsei főcéh anyagában szerepelt, de később ez is elhalványult. A Helytartótanács rendeletére 1756-tól az alacsony színvonalú sebészi céh előtti vizsga helyett a sebészeknek a megyei fizikus előtt kellett vizsgát tenniük. 1760-ban a vizsga tárgyát részletesen szabályozták. Bonctani és kórtani 14 TMLNK 512/1753; Magyary-Kossa: /. m. IV. 130.

Next

/
Thumbnails
Contents