Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 170-173. (Budapest, 2000)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Károly, László: Tolna megye egészségügye a 18. században

hogy Isten lebocsátotta a pestist formáló mérges matériát. A betegség Isten bosszúállása a bűnök miatt. Kiinduló pontja minden esetben a keleti, pogány világ. Ez tetszetősen alátámasztotta ezt az elképzelést. Az egyházak is hasonlóképpen vélekedtek. A katolikus pasztorális levelek hangsúlyozták, hogy a járvány idején is el kell látni az egyházi szolgálatot: a szentségek kiszolgáltatását és a temetési szertartások elvégzését. Ennek megnyilvánulása volt, hogy a pestis idején egy pap Szekszárdról Agárdra ment. Vállalva a járványügyi elkülönítést, ellátta az egyházi szolgálatot. így csak a járvány végeztével tudta bejegyezni az időközben Agárdon született újszülötteket a szekszárdi kereszteltek anyakönyvébe. A pasztorális levelek felhívják a járvány idején az óvatosságra a figyelmet, azonban ezzel kapcsolatban részleteket nem közölnek. A betegség keletkezését Buzinkay György, debreceni orvos 1738-ban az akkori felfogásnak megfelelően így magyarázta: „Küld az Isten gyakorta a fődre (sic!) sok számú férgeket, hernyókat, sáskát, cserebogarat. Ezek tojásaikat leteszik a fűre, fára, kerti veteményekre vagy gyümölcsökre .... ezek eledellel a gyomorba kerülnek vagy mivel láthatatlan kicsinységükkel a széltől elragadtatván a levegő égen ide s tova vitetnek, ezek a ki és belehellések a tüdőbe menvén mindkét helyen megrothadnak vagy kiköltetnek, a testet férgessé és rothadásra hajlamossá teszik. " Már Pápai Párizs a sok kiadást megért Pax corporisban megemlíti az egerek és a patkányok járványt terjesztő hatását. Ismerték a bubo kifakadásával kiömlő váladék fertőző voltát. Egyöntetű vélemény szerint a betegség levegőben lévő csíráit füstöléssel lehet elpusztítani. Ennek — mai tudásunk szerint — az a valóságtartama, hogy meleg hatására a bolha vektorok elpusztulnak. A kellő hatás elérésére viszont megfelelő hőfok kell, amit legfeljebb az iratok füstölésével — amit gyakran alkalmaztak — lehetett elérni. Az iratokon természetszerűleg ritkán volt bolha található. Csak a fertőzött tárgyak elégetése volt eredményes. (Ekkor mellékesen a baktériumokat is elölték). Érdekes módon az akkor leghatékonyabb módszert, az elkülönítést, az ebben a korban írt művek sokszor csak futólag említik, pedig ezt a gyakorlatban alkalmazták. Úgy látszik, kevesen mondták ki olyan nyíltan, mint Garelli, hogy az alkalmazott gyógyszerek hatástalanok. Mind Gömöri, mind Moller hosszan tárgyalják ezeket az orvosságokat, bár egyes gyógyszerek hatékonyságát megkérdőjelezik, mint Pápai Párizs a drága bezoárét. Moller az amulettekről van rossz véleménnyel: „Az amulettekről soha a sok tapasztalattal okoskodó orvosok dicséretet nem mondtak"}

2 A szegény megye deficites költségvetés mellett a járvány első évében 2327 Ft-ot fordított egészségügyi célra, szemben a majdnem kétszer nagyobb Somoggyal, ahol, bár csak néhány behurcolt pestises eset fordult elő, csak 1739-ben emiatt 5758* Ft-ot költöttek el. A második évben, mikor a megye bevétele a járvány következtében lényegesen csökkent, már csak 1036 Ft volt az ez irányú kiadás. Mindenesetre, csak a halottak számát tekintetbe véve, a megye ráfizetett a takarékoskodásra. Végeredményben a pestis következtében 3397 személy halt meg, az 56 000 főre becsült megyei lakosság 6,1%-a. Ezt a Dunántúlon csak Fejér megye haladta meg (7,5%). A szom12 Gömöri Dávid: A pestisről való orvosi tanátslás, Győr 1739.; Moller Ottó Károly: Consilium medicum azaz orvosi oktatás miképp kellessék a mostani pestises és egyéb nyavalyáknak gondot viselni, Buda 1740.; Kótai Pál: Pax corporis. Orvostörténeti Közlemények 5—7. 1958., 5.: Instructio practica de officio parocchorum, Tyrnaviae, 1739.; Kiss Ernő: Pestisjárványok pusztításai Debrecenben; Népegészségügy 12. 1931. 31.