Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 170-173. (Budapest, 2000)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Jobst, Ágnes: Tizenhatodik századi kalendáriumaink egészségügyi előírásai
„Az dög halálról, es egyéb betegségekről" A prognosztikon rész „Az dög halálról, és egyéb betegségekről" című fejezete az erdélyi naptárak közül három, a felvidékiek közül pedig hét kalendáriumban maradt fenn. 21 A betegségekről, járványokról írott fejezet inspirálója a kalendárium címlapján megjelölt uralkodó bolygó. Mindez a középkori újévi előrejelzés azon szokására vezethető vissza, amely az esztendő kezdetéből következtet az egész év lefolyására. 22 Elképzelésük szerint a hét valamennyi napja fölött más-más égitest istene uralkodott, ami a napok latin és germán elnevezéseiben mindmáig tetten érhető. Az esztendő nyitó napjának bolygóistene határozta meg az esztendő lefolyását, azaz éves chronokratórrá vált, 23 s jellemzőiből vontak le következtetéseket a küszöbön álló esztendő eseményeire, így a háborúkra, az időjárásra, a rendkívüli természeti jelenségekre, a várható terméskilátásokra, valamint a betegségekre és járványokra. 24 Az 1584-es nagyszombati kalendárium a következőképpen fogalmazza meg ezt az elképzelést: „Ez esztendönec közönséges állapattyárul: Annac a Planétánac, mely az esztendönec Ura, tulaidonságából és természetéből paranchollyac a bölchec, hogy íteletet tegyünc az égnec esztendő által való állapattya felöl. Méltán peniglen Mert minden Planéta az ü termiszetihez hasonló chelekedeteket chelekedic. Miért hogy azért a Mars ki fölötte igen hö és száraz, Ura ez esztendönec. Annakokáért ez esztendönec közönséges állapattya meleg és aszú leszen.'''' Az 1576-os szebeni judicium jövendölése hasonlóképpen hangzik: „Saturnus ez Esztendönec [ura v. uralkodója] leszen, Mercurius társa [és] tanátsadoia", illetve „Ez Esztendönec tulaidonságáról, és folyásáról. ... Miért hogy Saturnus mint egy jo Feiedelem forog az Planétac közöt, melly Planéta hideg és nedves ... ezokáért ez üdö is nedveségre és hidegre haiol... " Az égitestek közül kettőt ítélt meg különösen negatívan az asztrológia, ezek a Mars és a Szaturnusz. Balszerencsés mivoltukra utaló közkeletű latin elnevezésük infortuna minor, illetve infortuna maior volt. E bolygók minőségi beosztásuk szerint forró és száraz, illetve hideg és nedves jellegűek. 25 Évszázadokon keresztül minden korok legpusztítóbb járványait tulajdonították a fenti égitesteknek. Mivel az 1589-es esztendőt a Szaturnusz kormányozta, a kalendárium szerzője a rettegett döghalál fellépését jövendölte: „Saturnus az emberi 21 RMKI. 93, RMNY 619, RMK I. 204a, 178a, 196, 119a, 159,210, 249a,312a. 22 Ez az antikvitás koráig visszavezethető hiedelem egész a 19. századig élt. 2^ Az év uralkodó égitestjének kiválasztására különféle matematikai számítások is szolgáltak, ami olykor bizonytalanságot okozott. E kétségeknek ad hangot az RMK I 90 számú 1572-es bécsi kalendárium: "De miért hogi erről az választásról az égh iárasról való bölcz embereknek kölömböszö sok féle akarattiok légien. De mimind aszókat el hagivam két részen való biszonios bölczeknek szentencziaiat követtiök, első melinek az nagi Ptolemens Haliual kezdőié lib:2 cap: 10 quadripart: az másodiknak penigh Hermes, az meli akarath igienlöképpen meg vagion Halinak lib:8 cap:4" 24 Az égitesten alapuló újévi prognosztikák általunk ismert legősibb példája az egyiptomi csillaghit azon elképzelése, amely a Nílus július második felében bekövetkező áradását a Szóthisz (= Szíriusz) július 19-ki héliákus felkeléséhez kapcsolta, s a csillag fényének tisztaságából következtetett a küszöbön álló esztendő lefolyására. Kákosy László: Az egyiptomi asztrológiáról. In: Boll, F.—Bezold, K.: Csillaghit és csillagfejtés. Bp. 1987. 94. 25 Arisztotelész De generatione et corruptione c. művében egészítette ki a négy elem vagy őselv meglétének feltételezését a négy alapminőség (hideg-meleg, száraz-nedves) hozzáfüzésével. A későhellenisztikus kor asztrologikus determináltságú világszemlélete, s nem utolsósorban Ptolemaiosz Tetrabibloszának hatására a Kr. u. 2. században élt athéni Antiochosz már a planétákat és csillagképeket is a humoraipatológia négyes sémájának megfelelően rendezte. In: Schöner, Erich: Das Viereschema in der antiken Humoralpathologie. Wiesbaden, 1964. (Sudhoffs Archiv, Beiheft 4.) 97—98.
