Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 170-173. (Budapest, 2000)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Jobst, Ágnes: Tizenhatodik századi kalendáriumaink egészségügyi előírásai
tevékenységeknek, vele a bővebb és változatosabb étkezéseknek és a bor kóstolásának ideje érkezik el. Az 1579-es nagyszombati kalendárium a mustáros vad- és madárpecsenye, a káposztás hús és a forralt bor készítésére receptek garmadáját kínálja . A Székely István-féle legkorábbi kalendárium kivételével az egészségügyi szabályok egy másik vonulata is megjelenik a vizsgált rigmusokban. „Mosódás", azaz fürdés, érvágás, „has iisztetás", „pdulák" azok a kulcsszók, melyek az orvoslás hivatásszerű gyakorlására utalnak. A korabeli orvosi gyakorlat ezen megjelenése okán e korai kalendáriumainkat az egészségügyi ismeretterjesztés első formáinak tekinthetjük. A rigmusokban tetten érhető a szántó-vető emberek körében napjainkig élő szemlélet, mely bármiféle orvosi — a kor viszonyai ismeretében leginkább borbélymesteri — beavatkozás időpontját a gazdasági évadhoz igazítja. Januártól májusig javasolják e beavatkozások elvégzését, júniustól „pdulák" és orvos távozzanak, illetve „Ha most nem mivelsz, iövö, télben kopog az állad,/ Orvost tavoztas, tiszta io kannát igyad. " Ezt követően — a bécsi kalendáriumok egyetlenegy kitételétől eltekintve — egészségről nem esik szó az év végéig. Az egészség fenntartásának és visszanyerésének önmagán túlmutató célja tehát a munkaképesség megőrzése volt, hiszen a beteg önmaga és családja létfenntartását veszélyeztette. A versek harmadik vonulata a két bécsi, illetve a bártfai kalendárium márciusra és szeptemberre szóló rigmusában figyelhető meg. A bécsi kalendáriumok márciusra szóló versei különféle tagbéli fájdalmak okaként a Mars bolygót jelölik meg, a bártfai kalendárium márciusi rigmusa pedig a fej ereinek metszését, azaz fejen történő érvágás elvégzését javasolja. A bártfai kalendárium szeptemberi verse — ellentétben a nyár végi bőséges gyümölcstermés okán gyümölcsfogyasztásra buzdító változatokkal -— a gyümölcsevés veszedelmeire hívja fel a figyelmet. A két bécsi naptár ugyan megengedi a gyümölcsfogyasztást, ám az emésztőszervi betegségek megelőzését javasolja. Mindez a kor életét és műveltségét átszövő asztrológiai, gyógyítással kapcsolatosan iatroasztrológiai szemléletre utal, azaz a középkori állatövi, illetve érvágó emberke ismeretének továbbéléséről tanúskodik. Az embert kozmikus összefüggésbe helyező érvágó emberke jellegzetessége az emberi test tizenkét részre bontása, a melothesia, és az egyes részeknek a tizenkét állatövi jegyhez rendelése. 20 Ez egyben az adott testrészeknek a megfelelő jegy uralkodó égiteste alá rendelését is jelentette. E felülről lefelé, a capite ad calcem beosztás a fejet a márciusban induló Kos jegyéhez, illetve annak uralkodó planétájához, a Marshoz rendelte. A Mars az asztrológia megítélése szerint káros erőket közvetítő planéta, mely törések, gyulladások okozója. Amint azt az egyik rigmus megfogalmazza: „Mars okait mongia, mikoron láttia foiasat/Tagbeli kínoknak... " Ami pedig a szeptemberi gyümölcsevést illeti, a melothesia a gyomrot és beleket, illetve ezek működési zavarait a zodiákus jegyei közül az e hóra eső Szűzhöz társítja, innen a rigmusok emésztőszervi megbetegedéstől óvó passzusainak magyarázata. Az ókori eredetiben a tanácsok tudományos alapját az emberi test állapotának a csillagos ég változásaitól való függése adja. A ptolemaioszi világkép alapján álló hellenisztikus tudománynak ezen égi és földi dolgok összefüggéséről, az ún. kozmikus szimpátiáról szóló elgondolása épül tovább a reneszánsz természetfilozófiában.
