Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 170-173. (Budapest, 2000)

KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEW

formálták és alakították a politikai döntéseket, és nem fordítva. A trópusi betegségek fentebbi értelmezése, és rajtuk keresztül a brit birodalom hasonló vizsgálatára eddig is sor került, illetve a jelenlegi kutatásokat figyelembe véve jelenleg is sor kerül. Egy-egy betegség nyomán számos olyan kérdés kerül napvilágra, amely a korábbi társadalomtörténeti és politikatörténeti elemzések nyomán nem kapott elegendő figyelmet. A magyarországi történetírás az egészségügy és a betegségtörténet hasonló érzékenységű vizsgálatával még mindenképpen adós. Remélhetőleg ez már nem várat magára sokáig, hiszen az elemzések tükrében hasonló vizsgálatok eredményei magukért beszélnek. Máthé-Shires László Baumann, Susanne: Pflanzenabbildungen in alten Kräuterbüchern. Die Umbelliferen in der Herbarien- und Kräutebuchliteratur der frühen Neuzeit. (Heidelberger Schriften zur Pharmaie- und Naturwissenschaftsgescichte, Bd. 15.) Stuttgart, Wissenschaftliche Verlagsgesellschaft Stuttgart, 1998. 276 p., ill. A reneszánsz botanikai irodalma rendkívül gazdag és számos szállal kötődik az orvostudomány, gyógyszerészet történetéhez. A korabeli gyógynövény- és herbáriumirodalomnak természetesen ókori és középkori előzményei is voltak, a nyomtatott könyv megjelenése azonban új lehetőségeket teremtett a műfaj számára. Ezek az új lehetőségek egyrészt a terminológia egységesítésében, másrészt az eleinte fa-, később rézmetszetes növényábrák közlésének lehetőségében nyilvánultak meg. A reneszánsz botanikai irodalmára jellemző módon viszont, a növényleírások és ábrázolások gyakran nem eredeti vizsgálódások alapján készültek, hanem egyik szerző a másiktól vette át ismereteit és illusztrációit is, hiszen a könyv és az auctor tekintélye többnyire nagyobb súllyal esett latba mint a tapasztalat. Baumann disszertációja egy növénycsalád, az ernyősvirágzatúak (umbelliferae) paradigmatikus „kiadástörténete" alapján mutatja be a gyógynövénykönyvek, herbáriumok reneszánszkori fejlődését és családfáját. Választása azért esett e növénycsoportra, mert egyrészt igen népes és elterjedt (közel 300 nemet és 2500 fajtát tartalmaz, és olyan ma is fontos fűszer- és gyógynövények tartoznak ide mint pl. az ánizs, a kömény, a koriander), másrészt pedig igen gyakoriak köztük a gyógyszerként is használatos növények. A disszertáció elsősorban az illusztrációtörténetre helyezi a hangsúlyt, ám ennek kapcsán a gyógynövénykönyvek történetéről is sok újat tudhatunk meg. A mű első fejezete az ernyősvirágzatú növények leírástörténetét beszéli el, Dioszkuridésztől, a középkori gyógynövénykönyveken át, Platterig és Harderig. A továbbiakban Brunfelsszel, Rösslinnel és Leonhard Fuchsszal kezdve a sort, a növények ábrázolástörténete kerül terítékre, majd az umbelliferae gyógyszerészeti használatáról tudhatunk meg igen részletes adatokat. Rövid kultúratörténeti kitérő után a növénycsalád rendszertanának történetét foglalja össze számunkra a szerző. A disszertáció végkövetkeztetése szerint a reneszánsz növényábrázolások négy „őskönyvből" merítettek, e könyvek azonban végső soron nagyrészt Leonhart Fuchs (1542, 1543) Krauterbuch-jából vették át illusztrációikat. A Fuchstól származó illusztrációk, gyakran egyszerűsödve 18 későbbi kiadványban is megjelentek. Míg azonban az illusztrációk maguk a reneszánsz idején tűnek föl a színen, a leírások még a 18. századig erősen kötődtek az antik hagyományhoz (a középkori herbáriumok viszonylag ritkán hatottak e szövegekre). Baumann táblázatokkal, illusztrációkkal, bibliográfiával és mutatókkal is bőven felszerelt, alapos és logikus tanulmánya nem csupán az ernyősvirágzatúak ábrázolásörténete, hanem a teljes reneszánsz gyógynövényirodalom története szempontjából is igen fontos és hasznos munka, amely botanikatőrténészeknek, orvostörténészeknek, művészettörténészeknek egyaránt ajánlható. Magyar László Bondeson, Jan: The Feejee Mermaid and other essays in natural and unnatural history. Ithaca and London, Cornell University Press, 1999. 315 p., ill. Bondeson neve a kuriozitások iránt érdeklődők számára nem ismeretlen: a viszonylag fiatal belgyógyászreumatológus, a Cabinet of Medical Curiosities és a Prolific Countess sikeres szerzője, az orvostörténeti és természettudományos ismeretterjesztés igazi mestere. Ezt a minősítését a szerző jelen könyvében is igazolja. Bondeson e kötetében olyan érdekességeket gyűjtött egybe, amelyek így-vagy úgy, de állatokkal, illetve állatokra vonatkozó képzetekkel kapcsolatosak. A fidzsi sellőnek és társainak története azonban nem „csupán" szórakoztató, ismeretterjesztő szándékkal született. A tíz, elképesztő műveltséggel, kemény kutatómunkával, mégis könnyeden és olvasmányosan megírt tanulmány mindegyikében találhatunk ugyanis eredeti tudománytörténeti gondolatokat és olyan