Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 170-173. (Budapest, 2000)

KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEW

adatokat, amelyek nem csupán a nagyközönségnek mondanak újat, hanem a szakmabeli számára is jegyzetelésre méltóak. A fejezetek többsége valójában ezer szállal kötődik az orvostörténethez. Leginkább éppen a címadó tanulmányban, illetve a szűznemzéssel kapcsolatos nézetek történetét feldolgozó írásban, vagy épp — a magyar tudománytörténetből is jól ismert — a rovar- és békaesők elemzésében találhat sok orvostörténeti adalékot az olvasó, de azért a tudós malac, a perbe fogott állatok, vagy a baziliszkusz — fiziológia-történeti szempontból is igen érdekes — sztoriját sem érdemes átlapoznunk. Hiszen a fejezetek egytől-egyik az orvostudomány történetének határterületeiről merítik témájukat és a kuriozitások históriáján túl, vagy azon keresztül a szerző remek, érzékletes képet képes festeni egy-egy kor és hely gondolkodástörténetéről, sőt kényszerképzet-történetéről is. Bondeson legfőbb erénye a rendkívüli tájékozottságon és műveltségen túl a valódi írói véna által lehetővé tett, és a hasonló zsánerű munkákhoz talán leginkább illő, szellemes, többnyire ironikus stílus. A mi Ráth-Véghünk, Tardynk, Zolnaynk vagy Trócsányink mesterműveire emlékeztető kötet, amelynek értékét számos szép és eddig sehol nem látott illusztráció és hasznos irodalomjegyzék is emeli, biztos sikert arathatna a magyar könyvpiacon is — ha akadna, aki kiadására vállalkoznék. Magyar László Feustel, Gotthard: Kaufliche Lust. Eine Kultur- und Sozialgeschichte der Prostitution. Leipzig, Edition Leipzig 1993., 195 1. A szerző a bevezetőben, szexuál szociológus és erkölcstörténész elődeihez hasonlóan, megkísérli definiálni a prostitúciót. Az igen széles fogalomkör meghatározásához segítségül hívja Hirschfeld, Götz, Dufour, Schneider, Bernsdorf XX. század elején megjelent müveit, betekintést nyújtva ezzel a téma alapvető szakirodalmába. A prostitúciót, a házasság szociáltörténeti ellenpontját kereskedelemnek tekinti. A felek számolnak és számítanak, valaki egy bizonyos ellenértékért adja oda magát, s e kiindulópont köré csoportosítja a variációkat. A résztvevők köre nem homogén, lehet lumpenproletár vagy arisztokrata, illetve a társadalmi rétegek átjárhatóságát bizonyítva a tevékenység közben egyesek társadalmilag felemelkedhetnek, vagy lesüllyedhetnek. A megvásárolható élvezetet nyújtó örömlányok művészeket megihlető, kedvező hatását irodalmi, képzőművészeti alkotások sorolásával bizonyítja. (Csak egyet említve: Praxiteles Aphrodite szobrát Phryne hetéráról mintázta) Megismerteti az olvasót a politikát jó és rossz irányba befolyásoló hetérák pályafutásával is. (Pl.: Perikies második felesége a híres hetéra iskolából való Aspasia volt, aki férje halála után politikai karriert csinált) Hérodotos nyomán részletezi az ún. szakrális prostitúciót, amikor is egy isten, vagy istennő tiszteletére a szüzességtől való megfosztás céljából templomban vagy más szakrális helyen, szent ligetben történik a prostitúció. A jelenség Egyiptomban, Új-Guineában, Kelet-Afrikában szokásos variációja a defloratio-rituálé, vagy a termékenység rítus. Mivel úgy ítéli meg a szerző, hogy az ő eszmefuttatása sem oldotta meg a társadalmi formától és földrajzi helytől függetlenül, a régi koroktól napjainkig jelenlévő prostitúció fogalomkörének pontos meghatározását, a további fejezetekben koronként, országonként, s a különböző vallási tanok szerint olvasmányos formában ad illusztrációkban gazdag kultúrtörténeti leírást a témáról. Az athéni államban Solon (Kr. e. 594) bevezette az állami bordély intézményét, mely bevételt is jelentett, ezzel kiérdemelte a polgárok jótevője címet. Görög földön az örömlányok között szigorú rangsor volt. Betekintést kapunk az állami szolgálatban lévő rabszolganők, az utcán szolgálók, a zenei képzettségük miatt magasabbra emelkedett fuvolás táncosnők, s a társasági életbe is bekapcsolódó, külön iskolai képzésben részt vett hetérák életébe. Megismerhetjük megkülönböztető öltözéküket, működési helyszíneiket. Rómában a hierarchia nem alakult ki, a prostituáltak az athéni hetérák árnyékai voltak. Megverselték őket is, de amíg az athéniakat a báj, a szépség jellemzi, a honorárium mellékesen említődik, addig a rómaiaknál mélyen a pénztárcába kellett nyúlni, vagy előre fizetni, a költők szerint a meretriszek pénzvadászok, tevékenységük direktebb. Megnevezésükre számtalan kifejezés van (Dclicaték: nemes szajhák, Alicariák: áldozati kenyérárusok, Bustuáriák stb.), nagy szerepet kellett játszaniuk Rómában is, művészi ihletadásuk, politikai befolyásuk az idézett irodalmi, történelmi példák alapján is megállapítható. Egyesek a városfalak közelében kialakított bűzös, piszkos cellákban ár és név feltüntetésével várták vendégeiket, mások ellenőrzés nélkül folytatták tevékenységüket, gondot okozva az egészségügynek. A továbbiakban a szerző a különböző vallásokat veszi sorra. Az új tanok hirdetője, a megmenthető lélekről beszélő Jézus Krisztus változást akart. A legendákban és a valóságban sok prostituált felvette a kereszténységet. Az iszlám vallás engedi a pol igámiát, de a Korán a prostitúciót