Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 170-173. (Budapest, 2000)

KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEW

mény reagálást az elszenvedett veszteségekre. A munka alapossága és úttörő jellege miatt mindenképpen ajánlható a XIX.—XX. századi demográfiai változások iránt érdeklődőknek, a katonai egészségügyet, illetve Európa és az Európán kívüli világ kapcsolatait kutató szakemberek mellett. A további tájékozódást a mindkét esetben rendkívül bő irodalomjegyzék segíti. Míg Curtin könyve a brit birodalmi medicina történetét vizsgálja, addig Heather Bell könyve Szudán medicina történetét írja le a XX. század első felében. A doktori disszertációból közvetlenül született munka a gyarmati medicina klasszikus esettanulmánya. A könyvön keresztül válik teljesen egyértelművé a gyarmati és a birodalmi medicina közötti különbség, amennyiben az utóbbi az anyaország és a tengerentúli területek viszonyát vizsgálja, úgy az előbbi az adott gyarmati területet tekinti a vizsgálat tárgyának. Bell a medicina határait keresi könyvében. Azt a kérdést teszi fel, hogy milyen korlátok léteztek a gyarmati kormányzat és a korabeli orvoslás számára a korábban az európai hatalmak által közvetlenül nem érintett szudáni területeken. A korabeli orvosi kutatásokra vonatkozólag a Wellcome cég úszó laboratóriumainak a története érdekfeszítő olvasmány. Itt érdemes megjegyezni, hogy az utóbbi két évtizedben, de különösképpen az elmúlt tíz esztendőben felvirágzott a brit medicina történet, mely napjainkra méltán az egyik legkimagaslóbb és legrangosabb szakmai tömörüléssé váló, s jórészt a Glaxco-Wellcome cég alapítványaitól kapja támogatását. A cég alapítójaként számontartott Henry Wellcome a szudáni úszó laboratóriumokkal alapozta meg szakmai elismertségét. Ennek tükrében meglepő, hogy mindeddig nem született komolyabb, jelentősebb feldolgozása a laboratóriumok történetének, eltekintve Bell fejezetétől. A gezirai öntözőrendszer kialakítása után megjelenő malária elleni fellépés egy gyarmati kudarcot mutat be. A nagyarányú öntözőrendszer kiépítése nyomán hirtelen megváltozott környezet eredményezte a térségben addig szinte ismeretlen betegség megjelenését. A korabeli hiányos ismeretek miatt sikertelenül próbálták visszaszorítani a malária terjedését. A fertőzöttek elleni hatósági fellépés — elsődlegesen a karantén, illetve a betegnek vélt egyének elkülönítése, szegregációja — főként a nyugatról bevándorolt idénymunkásokat érintette, mivel őróluk feltételezték, hogy a betegség hordozói illetve a szúnyogok révén a terjesztői lennének. Ekként vált a húszas évek Szudánjában a malária egyben faji alapú megkülönböztetéssé és egyfajta stigmává, ami a betegség és a gyarmati rendszer kapcsolatának történetében nem ismeretlen fejezet.

3 Különösen érdekes részét képezi a könyvnek a nemzetközi légiforgalom beindulása nyomán megjelenő sárgaláz elleni gyarmati közegészségügyi küzdelem. Ahogyan a szerző állítja, ez volt a világtörténelemben az első, légiszállítással elterjedő betegség. Az álomkór elleni harc a gyarmat déli területeinek feltérképezését és megismerését is jelentette egyben, aminek nyomán érdekesen, összemosódva alakult a vidék képe a korabeli gyarmati és birodalmi közgondolkodásban. A szudáni gyarmati orvoslás és közegészségügy elsődlegesen brit tevékenység volt, ami az adott területet kívántra a birodalom keretein belül konszolidálni A keretek és a határok részben időbeni (a déli területek mentesítésében), részben pedig tudásbéli (a malária járvány esetében) korlátokat jelentettek. A korabeli orvosi ismeretek és tudás kipróbálására és megmérettetésére nyílt lehetőség a gyarmati keretek között. A későbbiekben is hasznos tapasztalatokat felvonultató példák bizonyították, hogy a hirtelen környezeti változások komoly ökológiai veszélyeket hordoznak magukban. A legjelentősebb tapasztalat talán a sárgaláz szudáni helyzetében van, ami napjainkra az egyik legfontosabb módjává vált a betegségek gyors terjedésének. A könyv egyik hiányossága, hogy nem elemzi a szudáni gyarmati közszolgálat és adminisztráció keretein belül az egészségügyi személyzet helyzetét. Hasonló elemzésekre szinte minden szerző vállalkozott, aki a gyarmati rendszer orvoslásával foglalkozott. Ez annál is inkább sajnálatos, mivel a Sudan Political Service a huszadik századi brit gyarmati közigazgatáson belül kiemelten elit szerepet kapott.

4 Érdekes lett volna megnézi, hogy a közegészségügyi apparátus milyen mértékben követte anyaszervezetének elit jellegét. A brit gyarmati és birodalmi rendszer az orvoslás és a medicina területén jelentős sikereket ért el. Ezt elsődlegesen annak köszönhette, hogy lehetősége adódott kipróbálni a korabeli tudást és tapasztalatokra szert tenni az adott betegségekkel szemben. A korabeli értelmezést illetőleg a betegség és az orvoslás, ahogyan azt a fentebbi szerzők egyöntetűen állítják, mint társadalmi tényező és jelenség volt jelen. A járványok puszta terjedésén túlmenőleg, ahogyan Arnold és Bell vázolja, a betegségekről alkotott és létrejött társadalmi képzet legalább annyira fontos, ha nem fontosabb a betegségek jelenségének megértésében. Hasonló elemzések megmutatták a politikatörténet hiányosságait, amikor rávilágítottak egyes esetek kapcsán arra, ahogyan a járványok, illetve egyes betegségek 3 Erre vonatkozólag részletesebben ld. jelen írás szerzőjétől a The British West African experience with malaria, 1840—1930. c, 200l-ben elkészülő doktori disszertációt. 4 Az elit jellegre vonatkozólag Id. Anthony Kirk-Greene legújabb monográfiájában a II/6. fejezetet. {Britain

's Imperial Administrators 1858—1960. Oxford: St. Anthony's Series: 2000).