Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 170-173. (Budapest, 2000)
KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEW
Arnold, David: Colonising the Body. State Medicine and Epidemic Disease in Nineteenth-Century India. Berkeley: University of California Press, 1993. XI+354. Arnold, David: (szerk.). Warm climates and western medicine: The emergence of tropical medicine, 1500—1900. Amsterdam—Atlanta: Rodopi Press, 1996. VII+240. Bell, Heather: Frontiers of medicine in the Anglo —Egyptian Sudan, 1899—1940. Oxford historical monographs. Oxford: Clarendon Press, 1999. XIV+255. Curtin, Philip D.: Disease and empire: the health of European troops in the conquest of Africa. Cambridge: Cambridge University Press, 1998. XIII+249. A birodalmak, elsődlegesen a brit birodalom újból fénykorukat élik a brit történetírásban. 1998-ban és 1999-ben jelent meg az oxfordi egyetemen kialakított szerkesztői csoport munkájaként az Oxford History of the British Empire^ öt vaskos kötetben, ami a kérdés monografikus tárgyalását illetőleg a hasonló nagyságrendű Cambridge History of the British Empire (1929—1957) munka megjelenése után mintegy negyven évvel jelent meg. A brit birodalom kérdésének aktualitását és rendkívüli összetettségét mutatja, hogy az elmúlt évtizedben számos történeti munka ötvözte ezt az érdeklődést a legújabb és alkalmanként nagyon bátor, sokszor kísérletező megközelítésekkel és értelmezésekkel. Az újabb történeti értelmezések sorában rangos helyet kapott a medicina története, amit magyar átírásban talán legjobban az orvoslás történetének lehetne fordítani. Ez az értelmezés az orvoslás és a betegségek helyét és szerepet vizsgálja a történeti folyamatokban, eltérve ugyanakkor a hagyományos orvostörténeti megközelítésektől, amennyiben az utóbbi elsődlegesen a klinika esetleírásra koncentrál. A birodalmak között természetesen első helyen szerepel a brit birodalom története, amire a közérdeklődés talán az 1997-es hongkongi események kapcsán figyelt oda a leginkább. A medicina és a brit birodalom történetének összefüggéseit vizsgálja a fenti négy munka is, amely bár korántsem teljesen, de nagyjából lefedi a főbb megközelítéseket a témával foglalkozó, egyre bővülő irodalmon belül. Az annales iskola értelmezése óta irányul egyre növekvő figyelem a betegségek, járványok történeti szerepére. A hatvanas években a társadalom-történetírás demográfiai adatait feldolgozó iskola tulajdonított növekvő figyelmet a járványok modemkori szerepének. A legújabb medicina történeti értelmezések a betegségektől elvonatkoztatva, azok társadalmi értelmezését, illetve szerepüket vizsgálja. Növekvő hangsúlyt kapott az utóbbi években a professzionalizálódás kérdése, amennyiben a XIX. század utolsó harmadában bekövetkezett orvosi és tudományos forradalom társadalmi csoportokra gyakorolt hatását vizsgálja, illetve többször felveti azt a kérdést, hogy miként alakult ki elsőként egy szakma, majd a szakmára alapozódva hogyan jött létre egy jól elkülönülő és elkülöníthető társadalmi csoport, az orvosoké. A gyarmati körigazgatás történetének vizsgálata visszatérő motívuma a brit birodalom elemzésének. A medicina ebben elfoglalt szerepére világít rá a bemutatandó munkák számos része. David Arnold a londoni egyetem keretein belül működő School of Oriental and African Studies egyik vezetője. 1993as munkája mára bár sokat vitatott, de klasszikussá emelkedett írás. Könyve a klasszikus értelemben vett Foucault-i értelmezése az indiai gyarmati közegészségügy fejlődésének. A test szerepének vizsgálata, az indiai alattvalók meghódítása testük alávetésén keresztül, ami képezi Arnold legfőbb vizsgalati megközelítését. A XIX. század során bekövetkezett tényleges hódítás, aminek az 1857-es szipoj felkelés szabott éles határt, a gyarmati közegészségügy fejlődésében is jelentős időszak volt. Arnold állítása szerint a gyarmati egészségügyi rendszer elsőként az ún. enklávékban, a hadseregben és a börtönökben teljesedett ki. A gyarmati rendszer először itt vetette alá az indiaiakat a nyugati orvoslás gyakorlásán keresztül a brit indiai állam rendszerének. A három nagy járvány, pandemia, a fekete himlő, a kolera és a pestis esettanulmányán keresztül a szerző azt mutatja be, ahogyan a brit birodalmi rendszer (1857 után) egyfajtán kilép az enklávék kötelékeiből és a himlőoltáson, illetve a kolera és a pestis elleni városi közegészségügyi reformokon keresztül a lakosság szélesebb rétegeit is az ellenőrzése alá vonja. A Foucault-i test értelmezése a legteljesebb mértékben a himlőoltás történetének bemutatásán keresztül követhető nyomon, ahol a gyarmati rendszer a szó szoros értelmében is megbélyegezte az alattvalókat, miután elvette a jogot a hagyományos indiai orvoslást követő kasztoktól, hogy folytassa azok sikeres és évszázados himlőoltási gyakorlatát. A kolera és a városi közegészségügy és köztisztaság közötti összefüggésre utal a következő fejezet. A pestis a végső „támadása" a brit gyarmati rendszernek az indiaiak teste ellen a szerző értelmezése szerint, mivel a századforduló pandémiája nyomán megjelenő drasztikus közegészségügyi lépések a rendszer addig soha nem látott jelenlétét eredményeztek az indiai városok lakosainak körében. Arnold állítása szerint a korábbi időszakokban a rendszer és az alattvalók kapcsolata soha nem volt olyan szoros, mint a pestisjárványok idején, ami magyarázatot ad arra, hogy miért eredményezett sokszor jelentős zavargásokat a pestis elleni angol fellépés. ' Oxford History of the British Empire. Főszerk. Wm. Roger Louis. 5 kötetben. Oxford: 1998—1999.
