Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 170-173. (Budapest, 2000)
KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEW
KÖNYVSZEMLE Anagnostou, Sabine: Jesuiten in Spanisch-Amerika als Übermittler von heilkundlichem Wissen. Mit einem Geleitwort von Fritz Krafft (Quellen und Studien zur Geschichte der Pharmazie). Stuttgart, Wissenschaftliche Verlagsgesellschaft, 2000, 478 p., ill. Az 1539—40-ben alapított Jézus Társaság szinte egy időben született Spanyol-Amerikával. Az első konkvisztádorok hármas célt tűztem maguk elé: 1. az Újvilág meghódítását és kirablását 2. betelepítését és 3. katolizálását. A hódítások ideológiai érveit az egyház szolgáltatta, nem csoda hát, ha a papok és a szerzetesrendek — mint az a kötet történeti bevezetőjéből is kiderül — oly kitüntetett szerepet játszhattak a „Nyugat-Indiákon". A Jézus Társaság kiválóan felkészített térítői azonban nem csak a keresztény Európa hitét, hatalmát és termékeit exportálták Amerikába, hanem egyben az amerikai indián kultúrák, illetve fauna és flóra kincseit is importálták Európába. Közvetítő szerepük a gyógynövénytan és az indián népi gyógyászat területén is kiemelkedő volt: e teljesítményt foglalja össze és elemzi nagy alapossággal Anagnostou könyve. A kötet bevezetéseképpen az egyház és a szerzetesrendek amerikai szerepével, szándékaival és módszereivel ismerkedhetünk meg, majd rövid áttekintést kapunk arról a kulturális környezetről is, amely a térítőket az Újvilágban fogadta. Ezután a Jézus Társaság alapításának körülményeiről és céljairól olvashatunk. A továbbiakban szűkül a kör: a szerző a jezsuitizmus és az orvostudomány, gyógyszerészet kapcsolatait elemzi igen izgalmasan és sokoldalúan. A gyógyítás a térítő számára nem csak keresztényi kötelesség, hanem fontos propagandaeszköz is volt, amelynek segítségével az indiánokban rokonszenvet ébreszthetett, s vallásának fölényét előttük bizonyíthatta. Különösen érdekesek azok a sorok, amelyek azt mutatják be, hogyan próbálták a jezsuiták európai — többnyire humorálpathológikus — szemléletüket az új környezet követelményeihez és lehetőségeihez idomítani. Fáradságos, gyakran életveszélyes munkájuk eredményeképpen gyógyszerek (kinin, koka, maté, meszkalin, missziósbalzsam stb.) egész sora jelent meg Európa patikáiban, s eközben olyan jól működő egészségügyi rendszereket is sikerült kialakítaniuk szinte a semmiből, amelyek lévén sokkal liberálisabbak a népi gyógyítással szemben, mint az európai közegészségügyi szisztémák — kisebb változtatásokkal ma is működnek LatinAmerika országaiban. A következőkben azokkal a jezsuita misszionáriusokkal ismerkedhetünk meg, akik az európai és indián gyógynövénykultúra közti párbeszédért a legtöbbet tették: José de Acostával, a História natural y moral de las Indias tudós szerzőjével, Bernabé Cobóval, a História del Nuevo Mundo írójával, Ignatius Pfefferkornnal, aki Sonoráról írt gyógyszerészeti adatokban igen gazdag beszámolót, Pedro Montenegróval, aki az első missziós gyógyszerkönyvet alkotta meg, végül pedig Sigmund Apergerrel, aki Tradado brève de me'dicina de las enfermedades címmel adta ki receptgyűjteményét a 18. században. Az öt jezsuita atya munkásságának elemzése — noha bevallottan nem ad teljes képet a jezsuiták amerikai orvosi-gyógyszerészi tevékenységéről — nem csak arra teremt lehetőséget, hogy a conquista kétszáz évének amerikai gyógynövénytörténetébe és népi gyógyászatába nyerjünk bepillantást, hanem arra is, hogy egy varázslatos világgal, a misszióstemplomok, a jezsuita reductiók, és a paraguayi jezsuita köztársaság világával is megismerkedhessünk. Mindemellett Anagnostou remek könyvéből számos ma is használatos gyógynövény és élvezeti növény történetéről és eredetéről is sok újat tudhatunk meg. Az igen érdekes kötetet szép képanyag, irodalomjegyzék, növény- és személynévmutató, illetve tárgymutató egészíti ki. Magyar László
